Friss levegő

Friss levegő
Az orgonával díszített udvaron izgatott szülők, nagyszülők, rokonok várakoztak szombaton, okostelefonjaikat beizzították, hogy a megfelelő pillanatban fotót, videót készítsenek az ő ballagójukról. A folyósokon, iskolaudvaron végigvonuló negyedikesek látványa valóban megható volt, de az ünnepi beszédeknél rá kellett jönnöm, az elmúlt évtizedekhez képest csak az okostelefon jelent némi újdonságot. Szántó Rita írása.

Az útravalónak szánt búcsúbeszédekben volt minden: egy fa, ami bölcs, egy bezáródó ajtó és egy kinyíló kapu, a gyermekkor vége, a felnőttkor kezdete. Már a fánál elgondolkodtam, hogy mitől is lehet ő olyan bölcs. Mert koránál fogva indokolt ugyan, de lássuk be, sok útravalót nem jelent egy ballagó diáknak, amit egy fa tud „tanácsolni”.

És akkor jött az a rész, ami a bezáródó ajtóról, de a kinyíló kapuról szólt. A csakúgy, magától kinyíló kapuról. Nem arról, amit jó erősen be kell rúgni, nem arról, ami még így sem biztos, hogy megmozdul. Majd jöttek a búcsúzó diákok, akik tőlük idegen, magasztos beszéddel köszöntek el egymástól és az iskolájuktól.

Hallgattam az ünnepi szónokokat, sajnáltam a diákokat. Megérdemelték volna, hogy ez a nap róluk szóljon, az ő világukról. A fiatalságról. Megérdemelték volna a friss levegőt… Gyorsan megkerestem az okostelefonom, érezni akartam, hogy ez azért a 21. század.

Szántó Rita








hirdetés