Nézőpont: Fesztiválözön

A fesztiválok idejét éljük. Igyekszik a legkisebb település is megtalálni azt a csak rá jellemző specialitást, ami köré egy egész fesztivált rendezhet – Hegyi Erika jegyzete.

A fesztiválok idejét éljük. Igyekszik a legkisebb település is megtalálni azt a csak rá jellemző specialitást, ami köré egy egész fesztivált rendezhet. Ha pedig esetleg nincs ilyen, kitalál magának egyet vagy többet, de néha az is elég, ha meghív néhány fellépőt és már is kész az újabb kulturális vagy rockfesztivál.

Aztán jöhet a nép az egész megyéből, az egész országból, legyen az kakas-, szalonna- fánk- pogácsa- kocsonya- krumpli-, cseresznye- vagy operafesztivál, a lényeg, hogy minél többen legyenek, minél többet egyenek, hozzá jó sokat igyanak, és lehetőleg a színpadon is történjen valami.

Vannak, akik nem nézik jó szemmel, ha az igényes, kulturális rendezvények fesztiválhangulatot öltenek. Mert hogy néz az ki, hogy a színházban a világ színpadait megjárt, mesés hangú operaénekes énekel, pár méterre tőle pedig a téren zsírtól csöpög az emberek szája a sült kolbásztó, és felugrálnak az asztaltól, ha a kivetítőn épp gólhelyzetbe kerül a kedvenc csapat csatára. Mindez ugyanannak a fesztiválnak a jegyében. Mások azt mondják, nem kell aggódni emiatt.

A lehetőség ott van mindenki előtt. Lesz, aki az operát választja, lesz aki a szalonzenét, mások pedig a kolbászt. Csak ne legyen túl hangos a „góóól”!








hirdet�s