Fent és lent

Csend, nyugalom, időutazás vár arra, aki megmássza a lindoszi akropoliszhoz vezető 300 lépcsőt. A két és félezer éves romok közt sétálva elhisszük, hogy léteztek a görög istenek. Szántó Rita írása.

Elhisszük, hogy nem volt kedvük lejönni a hegyről, elvegyülni a halandók közt. A látvány, csakúgy, mint az egyszerű turistát, valószínű őket is lenyűgözte. A végtelen kék tenger, a fentről apró fehér pöttyöknek tűnő hajók azt éreztetik, mindenek felett állunk. Egészen addig, amíg a mögöttünk, de leginkább fölénk magasodó oszlopmaradványok rendre nem utasítanak: aprók, halandók, végesek vagyunk.

Az élményt elvisszük magunkkal, a látványt próbáljuk megjegyezni. Van, aki csak csendben, belsőképet őrizne meg a több ezer éves romokról, van, aki nem bízza a véletlenre, szelfizik az örökkévalóságnak, vagy legalábbis a világhálónak.

A több száz lépcsőn lefelé bandukolva még őrizzük az élményt, szép lassan hagyjuk el a romokat, szép lassan nőnek a fehér pöttyök hajókká. Szép lassan lesz áttetsző a kék víz. Szép lassan érünk le a bazársorra.

Újra a turistáktól nyüzsgő világban találjuk magunkat, ahol a hamisított világmárkák jól megférnek egymás mellett. Semmi nem emlékeztet már az ókori romokra, csak az akropoliszos hűtő­mágnes.

Szántó Rita