Nézőpont: Félkarral ölelő

Nézőpont: Félkarral ölelő
Nem tudom ki, miként vélekedik róla, de én a hírre, hogy a kocsmákból – vagy ha úgy tetszik, az országból – teljesen eltűn(het)nek a nyerőgépek, annyi jut eszembe: hurrá! Biztos sokunknak van abbéli élménye (nem biztos, hogy masszív kocsmába járóként), hogy jó néhányan nem csak kizárólag a poharat emelgették korábban sem a talponállókban, hanem a csillogó-villogó “nyerő” automatákat is töltötték. Amikor pedig oda lett a segély, a fizetés, kezdődött a gond. Vagy ha úgy tetszik a baj. Juhász-Léhi István jegyzete.

Amikor kitisztult a játékos agya és ráeszmélt, hogy bizony nincs pénz kenyérre, tejre, tüzelőre jó esetben kölcsönkért, amelyet ha azonnal nem dobott bele a gépbe, akkor tényleg harapnivalóra költött. Az igazság viszont sajnos az, hogy az is ment a gépbe, esetleg piára. És olyankor hol volt még a következő segély, vagy fizetés… Mert azért nehogy azt higgye bárki, hogy csak egy és bizonyos réteg az, amely a már hónapok óta nem füstös kocsmák sarkában eteti a gépet annak a reményében, hogy visszanyerheti legalább a bedobottat. Ugyan, dehogy. Magasan kvalifikált menedzsereknél, jól menő vállalkozóknál, netán keresett szakmunkásnál hasonlóan elgurult a gyógyszer, ahogy a “barát” félkarral, hátulról ölelve odasúgta nekik: “na, most adnia kell testvér…”

Nem adta. Még akkor sem, amikor a közel 30 ezer gépből mára jó ha ötezer maradt. Szó van róla, hogy majd az online szerencse lesz jól megadóztatva, de legalábbis valahogyan mindenképpen, mert ugye éves szinten a kocsmaiak eltűnésével évi 30 milliárd lesz az, amit vissza kell valahonnan kaszálnia az államnak.
Hogy ki fog mindezzel nyerni? Jó kérdés…

– Juhász-Léhi István – 








hirdet�s