Falusi wellness

Itt a nyár, így természetesen témává válik a beszélgetésekben, hogy ki hová megy nyaralni. Vagy ki hova nem. Horváth Imre írása.

Valahogy sosem volt bennem a versenyszellem, és nem vertem magunkat adósságba sem a karácsonyi ajándékokhoz, se a nyaraláshoz, csakhogy elmondhassam ezeken a beszélgetéseken, hogy mi hová készülünk és telerakhassam a közösségi oldalam tengerparti fotókkal. Így amikor még panelben laktunk, azt mondogattam, hogy az erkélyen töltjük a nyaralást egy felfújható medencével. Teljes ellátás, egyéni utazás. Ma már más a helyzet, mert három gyerekkel, főleg ha abból az egyik kettő-, a másik három és fél éves, nyaralni indulni nem kis tortúra, és az igazi, teljes kiengedős pihenés is könyvben olvasott dajkamesének tűnik. Azt csak lábjegyzetben halkan firkantsuk oda, mibe fáj egy ötfős család nyaralása… De még ha az ember ezen túl is lép, és nagy levegővel belevág, ott a másik kérdéskör: ki fog addig a két kutyáról – no meg a papagájról – gondoskodni, locsolni a kertben és a többi teendőt ellátni?

Marad hát a gyakori kiruccanás, egy, talán két hosszú hétvége nagy szervezéssel. Amúgy meg kapát a kézbe és irány a kert! Közben elmagyarázom a nagylányomnak, más fizet azért, hogy falun pihenhessen, így nem lehet okunk panaszra.

– ÉM –








hirdet�s