Ez van

Akt.:
Ez van
Maradni, menni – nemcsak elméleti kaland, hanem valódi lehetőség. Van az a szint, amikor már nem érdemes várni – nincs mire maradni. Bujdos Attila írása.

Fogy a város, 160 ezer alá csökkent a Miskolcon élők száma. És tényleg. Sétálsz az utcán, egyre kevesebb az ismerős, szinte alig van már kinek köszönni a régiek közül. Szinte alig is vannak már régiek. Az élet magától is ilyen, szomorú, fogyunk, eltűnünk.

Az ember, ráadásul, amíg képes mérlegelni, olykor belegondol: a helyén van-e a világban. Talán igen. Talán nem. Már amennyire megítélhető ez. Maradni, menni – nemcsak elméleti kaland, hanem valódi lehetőség. Van az a szint, amikor már nem érdemes várni – nincs mire maradni. És még akkor is el lehet jutni a maradás választásáig. Nincs rá szabály – a lét titokzatos, gyakran megmagyarázhatatlan. Számít-e egyébként, 160 ezer alatt, vagy felett? Létezik-e kritikus szint a fogyásban? Vagy csak az van, hogy mennyi embert képes eltartani egy város? És ha csak ez, akkor nem vagyunk-e még mindig túl sokan?

Divatos és alighanem igaz is a nézet, hogy a Mi Városunk túlméretezett, amúgy jó esetben egy kisváros lennénk, és mennyire máshol tartanánk, ha a történelem nem kényszeríti ránk erőszakkal a nagyipart. Mit lehet erre mondani? Van, amikor egy város hozzáapad a megfelelő méretéhez – itt is ez történik, a jelek szerint, harmincöt éve. Érdekes egyébként, hogy az elmúlt negyedszázad is intenzív fogyással telt, pedig a közösség már rendelkezett a szabadsággal, hogy befolyásolja a sorsát.

Huszonöt év üzenete ez: lehetetlen a sorson uralkodni, összességében csak a sodródás van. Az elmúlt negyedszázad nem tudott olyat mutatni, ami tartóssá tette volna a reményt, hogy nem csak a kisvárosi létig tartó visszarendeződés az egyetlen utunk, de volna mód felpróbálni egy ennél néhány számmal nagyobb méretet is. Voltak pedig víziók, de nyilván kellett volna még valami. Talán csak kérdések, és ezekre végiggondolt válaszok, okos szavak sokaktól – ki hogyan látja, aki itt él, vannak-e az ábrándokon túl valódi lehetőségek, amelyeket úgy is érezhet a sajátjának a közösség, hogy kész tenni érte. Valakinek, a hatalom felelősségének birtokában, jó lett volna feltennie ezeket a közös jövőt firtató kérdéseket, az egész közösséget megszólítva. Nem lehetünk benne biztosak, hogy egyszer jön majd valaki, aki felismeri, hogy ez folyamatos mulasztás.

– Bujdos Attila –


Tovább fogyott Miskolc – Már 160 ezren sem élnek a városban

Miskolc – Százhatvanezer alá csökkent Miskolc lélekszáma a KSH adatai szerint, harmincöt év alatt eltűnt a városból mintegy negyvennyolcezer ember. tovább »








hirdetés