Ez a Katinka már megint…

Hosszú Katinka
Hosszú Katinka - © Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Minden bizonnyal fogalmam sincs, mi minden rejlik még a mélyben az úszószövetség kontra sztárúszók, Hosszú Katinka által kirobbantott vitája mögött. De szolgáljon mentségemül, hogy amiről értekezni szeretnék, az, ahogy mondani szokás, „benne van a levegőben”, létezik és valós. Kiss László írása.

Az Index portálon látható „Napirajz” reflexióját tudnám idézni most, szülővárosom, Miskolc szülöttének, a zseniálisan tehetséges Merényi Daninak a művét. Egy kardfogú tigris beszélget egy mamuttal kb. arról, hogy ez a Katinka megint ugrál, nem tudja, hogy ez az ő mocsaruk, és fogalma sincs róla, hogy itt „hogy mennek a dolgok”. Majd kis társalgási szünet után a kardfogú megkérdezi, hol a másik mamut? Ja, kihalt – jön a velős válasz a még élő mamuttól.

Ennél jobban, plasztikusabban nem lehetne megfogni azt, amiről ez az úszós vita is szól. Jelesül, hogy jön fel egy új nemzedék, amelyik nem akar azon a nyelven érteni, beszélni, gondolkozni, amit a mamut meg a kardfogú így jellemeznek: ahogy nálunk mennek a dolgok. Hogyan is mennek? Hát olyan hátba veregetősen. Osztogatósan. Urambátyámosan. Kéz kezet mos alapon. Mert például az úszószövetségben nem értik – nem is fogják, hiszen a kihalás felé tartanak –, hogy azzal nincs megoldva semmi, ha az éppen zúgolódóknak odalökök valamit. Osztogatok. Vagy ígérek. Avagy, hogy továbbra sem tiszta és világos elvek alapján mennek a dolgok, hanem úgy, ahogy azt néhány ember egymás között eldönti. Félreértés ne essék – a vezetők nem született gonoszok, sőt a maguk módján ők is a magyar úszósport javát akarják. De úgy, ahogyan már talán nem kellene.

Mint a Rokonokban, ahogy azt Móricz Zsigmond prímán megírta volt. Van egy rendszer, egy üzletelési, szociális kapcsolatrendszeri, irányítási és hatalomszervezési stílus, módszer, ami túlél mindent és abszolút pártfüggetlennek tűnik. Még csak nem is a Kádár-rendszerben érlelődött ki, itt van az velünk a jó móriczos, mikszáthi világ óta. Erre csak ráültek a mindenkori politikai erők, akik mindig felismerték, amit a kardfogú tigris meg a mamut mond, „hogy is mennek itt mifelénk a dolgok”. Egyszerűbb inkább ezt optimalizálni, csúcsra járatni, kihasználni, mint megváltoztatni. Szerintem az értelmesebb és morális alapon is gondolkodó politikusok biztos azt gondolják: nem jó ez így, de majd az utánunk következők, azok megváltoztatják.

Az a fiatal nemzedék, amelyik már nyelveket beszél, a fejlett világ egész kultúráját, munka- és vállalkozási morálját, szokásrendszerét ismeri, nem akarja ezt az ősi hazai társasjátékot játszani. Nem akar orvosként hálapénzből élni, nem akar vállalkozóként sumákolni, politikai kapcsolatokat keresgélni. Egyszerű, világos, átlátható, mindenki számára nyitott társadalmi alrendszereket szeretne, amiben a tehetség, a szorgalom érvényesít, nem pedig egyebek. Történelmi harc ez – csak sajnos nem látjuk még a végét.

Kiss László








hirdet�s