Emlékszem

Az idő megszépíti az emléket – hangzik az örök érvényű igazság, s azt hiszem, kevesen szállnának vitába ezzel. Olyan érveket tudunk ugyanis felhozni, amelyek gyakorlatilag cáfolhatatlanok. Uri Mariann írása.

Hogy csak egy aktuálisat említsek: gyermekként reggeltől estig a szabadban tartózkodtunk a nyári szünetben, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ránk szóljon, ne legyünk kint délidőben a tűző napon – kivéve persze azokat, akiknek olyan a bőre, hogy ha csak rágondolnak a napra, már attól megégnek. Pedig biztos megégtünk akkor is, de nem ilyen vészesen, mint ahogy manapság látjuk sok meggondolatlanul napozón.

És hát a gyümölcsök. Azok egyértelműen finomabbak és édesebbek voltak régen. Azt már mondogatom egy ideje, hogy soha nem fogok olyan finom almát enni, mint amikor az iskolai őszi szüreten a fáról szedtük a hajnali harmattól még nedves gyümölcsöt. És lassan azt is be kell látnom, hogy két másik nagy kedvencem, az eper és a dinnye sem olyan zamatos, mint régen. Pedig a nap jobban süt – érezzük bőrünkön –, mégsem lesz olyan finom.

Megtréfálnának az emlékeim? Nem hiszem!

Uri Mariann








hirdetés




hirdet�s