Ember olvas

Akt.:
Ember olvas
Állítólag egyre kevésbé értik meg, amit olvasnak. Ez nem jó hír. Szomorú. Az olvasás rosszabbul teljesít. Bujdos Attila írása.

Hol lakik az irodalom? Lehetne ez nyitókérdés valami reményteli beszélgetésben. Hátha feltárul a lappangó titok. Hátha értelmet nyernek megmagyarázatlan jelenségek. Az ember a megtudás vágyával kérdez. Jó esetben.

Időszerű a kérdés.

Könyvhét van.

Közterekre kívánkozik a szakma. Látni az új könyveket. Tessék, új könyvek. Vannak. Több száz éves dolog működik itt, lényegében a szemünk előtt. Még mindig. Kijár a tisztelet.

Érezhetni a belelapozgatás élményét. Mennyi betű, mennyi mondat, mennyi megnyíló univerzum. Ámulatba ejtő: mennyi ember talál értelmet az írásban. Mennyi az olvasásban.

Tényleg. Mennyi.

Állítólag többen szeretnek olvasni, mint plázázni. Ez jó hír. Gondolom.

Állítólag egyre kevésbé értik meg, amit olvasnak. Ez nem jó hír. Szomorú. Az olvasás rosszabbul teljesít.

Miért? Olvasni korszerűtlen?

Legalábbis időigényes. Kell hozzá türelem. Akarás. Valami érdekes vagy fontos téma. Hogy ne engedjen. Vigyen jó mondatról jó mondatra. Erősítsen meg valamiben. Vagy hozza elő a vitatkozó ént. Vagy késztessen hümmögésre. Belátásra. Vagy nem is tudom. Segítsen megtalálni valamire a megfelelő szót – itt volt a nyelv hegyén, és tessék: megvan. Talán ok sem kell hozzá: ember olvas. És kész.

Képzeljük el, hogy semmi szükségünk az olvasásra. Tudunk mindent, ami kell az élethez, e nélkül is.

Nem megy az elképzelés. Nem tudunk mindent.

És akkor ott van még, hogy mit olvasunk. Az tényleg olyan-e, amit muszáj. Vagy nem az, kihagyható lenne, de olvasni jó. Akárhogy is, de bezár egy világba. Ahol nem az van, ami amúgy mindig és mindenhol van, amitől minden nap nagyjából egyformán olyan érzés, mintha mázsás súlyok terhe alatt kellene élni.

– Bujdos Attila –








hirdetés