Élni akarás

Akinek nincs otthona, legalább egy talpalatnyi föld, ami még ideköti, az nem él – jelentette ki a közelmúltban egy ismerősöm. Ő néhány év alatt mindenét elvesztette. Részben saját hibájából, részben mások rosszindulatának köszönhetően. Hogy hol az igazság az ő történetében, nem lehet tudni, kibogozhatatlan a szereplők egymáshoz való viszonya, ma már megmondhatatlan, mi vezetett odáig, hogy szinte hajléktalanná vált. Lehet hibáztatni, lehet számonkérni, de ez a mostani helyzetében csupán időpocsékolás. A segítségnek van itt az ideje. Szántó Rita jegyzete.

De létezik ilyen helyzetben segítség? Ha igen, akkor mi lehet az? Ha eddig nem működött, akkor most mitől működik majd? Ezeken gondolkodtam, miközben sokadszorra próbáltam tőle megkérdezni, mit tehetek érte.

Válasz nélkül maradtam. Egészen addig, amíg az udvarunkban össze nem futottam Ferivel, aki időnként besegít a kerti munkába. Ő hét éve hajléktalan. Meglepően jól informált, érdeklődő. Kedden például az Oscar-díjas Saul fiáról beszélgettünk. Elmondta, szívesen megnézné. Megígértem neki, kap egy mozijegyet. Boldog volt. Őt nem a talpalatnyi föld élteti, hanem az élni akarás.

Szántó Rita