Elkerülve

Elkerülve
© Illusztráció
Pedig készültem rá, mert egy rövid kört mentem az udvaron az állatoknak enni, inni adni. De a kapun kilépve csütörtökön reggel a pillanat tört része alatt – ez még annál is rövidebb idő, mint amit a képzelet állítólag el tud képzelni – kellett elővennem minden egyensúlyérzékem. Pásztor Attila írása.

Aki távolról látott, vagy tuti jutott neki egy félszeg mosoly, majd tizedmásodperccel később már ő maga is ugyanazt csinálta, vagy egy elismerő bólintással nyugtázta, hogy megúsztam, gondolta – a mozgáskombinációmból ítélve –, valaha műkorizhattam: „Stílusa szép, technikája kiforrott.”

Szóval a gumitalpú cipőm önállósította magát a „simúkózós” talajon, a két kezem legalább négyfelé, de biztosan segített a kézikapus múlt, féllábon is megálltam: az esés elkerülve. Ezután folytattam az utam, járásom, mint a jetié, széles, lomha, de biztonságosnak vélt az utcán, járdán honoló jeges ellenséggel szemben. Vagy öt perccel tovább tartott a megszokott út, de okkal nem siettem, meg hát végül is el sem tudok késni, jobb biztosan odaérni.

Pénteken a pluszoknak köszönhetően már könnyedebben mozogtam, a tócsák kerülgetése pedig annyira nem stresszes feladat. Ismét egy apró öröm, mégiscsak jó napom lesz, legalábbis ha nem leszek igen bamba, esésmentes.

Pásztor Attila








hirdet�s