Nézőpont: Elkaptam egy vázát…

A vasárnapi földrengéskor szerencsére nem nyílt meg a föld - illusztráció
A vasárnapi földrengéskor szerencsére nem nyílt meg a föld - illusztráció
Bevallom nem bújtam az asztal alá vasárnap 17 óra 39 perc körül. Már-már mindenki vágja mi volt akkor: földrengés. Persze egy japán ember megmosolyogná a mi földrengésünket – szerencsére. Juhász-Léhi István jegyzete.

Számunkra ez a “kicsi” is nagyon komoly dolog. Mögöttem a lakásban “csak” a kanapé mozgott jobbra-balra, ám a család többi tagja kiröhögött egy “hát persze apukával…”. Erre mondjuk minden okuk meg van, hiszen a hülyeség nem áll távol tőlem. Aztán amikor jöttek a telefonok, a hírek nem röhögött senki, és poénkodni én kezdtem el. Elkaptam egy vázát tigrisugrásban és a fotel alá szorulva könyörögtem, hogy szabadítsanak ki.

Néhányan most biztos azt mondják, hogy “nem vicces”! Saját magunkon röhögtem… Kezünkben a tablettel, a baromi okos telóval, az autóból ki nem szállva az hiszük, hogy nem érhet minket semmi baj. Majd amikor egy “laza” 3,2-es magnitúdójú rengés befigyel elgondolkodunk… (Remélem.)

Arról, hogy “semmik” vagyunk a világegyetemben, vagy legalábbis ugyanolyan részei ennek a nagy játéknak, mint egy kő, egy fa, vagy egy csendben csobogó erdei patak. Vagy azok a hangyák Lófőtisztásnál a tavaszi esőben. Egyszóval nem féltem.

Az már három órával később jobban bosszantott, hogy miért van a magyar – görög meccs közvetítésében hanghiba. És az is, hogy mikor rúgunk már nekik egy gólt? De Gera, meg Nikolics is az űrbe lőtte a labdát. A nagy fiam is már 12 éves és nem látta a fiúkat Európa-bajnokságon, a vb-ről nem is beszélve… A Barcáról és Realról le van szoktatva, csak a Diósgyőr, de akkor is!

Amúgy szeptemberben jönnek a románok. Ha akkor nyernék, na az lenne az igazi földrengés!

– Juhász-Léhi István –








hirdet�s