Nézőpont: Egyetlen milliárd

Nézőpont: Egyetlen milliárd
Ugyan mi más feladatuk lenne, mint megélhetést teremteni egy országnak? Kiss László jegyzete.

Nem a karácsony közeledtének okán veszem elő ezt a témát, hanem azért – és itt azért csak bekukkant a karácsony –, mert ilyentájt olvashatunk olyasmiket, amiket máskor nem nagyon. A Magyar Református Szeretetszolgálat tette közzé felhívásában, hogy 10 és 30 ezer közé tehető azon gyerekek száma, akiknek nem jut minden nap étel. „Míg 2009-ben minden harmadik Magyarországon élő gyermek élt szegénységben, 2012-ben már minden második gyermek családjában okozott gondot az alapvető szükségletek biztosítása. A hét évnél fiatalabb gyerekek több mint negyven százaléka él szegénységben” – mondja a szervezet. Akiket aligha lehet vádolni kormányellenességgel, és különben is ezek az adatok alapvetően nemcsak most, hanem az ellenzék kormányzása idején is aggasztóak voltak; a tendencia nem pár éve tart.

És álljon itt egy másik adat, hír: versenyt rendeztek a közétkeztetésben dolgozó szakácsoknak, akik fantasztikus háromfogásos ebédet állítottak elő nettó 420 forint beszerzési áron. A nyertes menü: zöldséges lencseleves csirkegaluskával + kápiával és kelkáposztával párolt afrikai harcsafilé, cukkinis szilvaraguval, kölespudinggal, paszternákpürével és tejszínes petrezselyemmártással + céklás csokoládétorta.

Tegyük fel, hogy a feladat sima babgulyás lett volna kenyérrel és lekváros buktával, akkor az összeget leküzdötték volna max. 300-ra. És következzen a gyors számítás: mennyi 30 ezerszer 300 forint? Kilencmillió. Ha minden hétvégén, amikor nincs iskolai konyha és nincs mit enni a mélyszegénység legalján élő gyerekeknek, csak egy nap kapnának egy jó nagy adag meleg ennivalót, akkor az valamivel több mint 500 millióba kerülne évente. De vannak itt más költségek is, ám egymilliárdból kihozható lenne.

Egyetlen milliárd. Mi mindenre elszórtak egymást követő kormányaink már nem egy, hanem ezermilliárdokat anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna megoldani ezt a kérdést. Minden adott hozzá, minden faluban van kisvendéglő (vagy a szomszédban) vagy iskolai konyha, öregek otthona, lefőzik és kiosztják. Egymilliárd. Egyetlen politikus kellene csak, aki azzal kezdené a négy évét: meglehet rengeteg gondja van az országnak, de én ezt az egyet meg akarom oldani, és úgy zárni a ciklusomat, hogy minden gyerek legalább egyszer eszik hétvégén. Valahogy mégsem került ez elő ilyen egyszerű, parasztos programként.

Persze lehet erre azt mondani, hogy ez demagógia és ezt nem így kell megoldani, hanem úgy, hogy a családok jussanak normális anyagi helyzetbe, azaz legyen munkahely, és így tovább. Ez igaz. De ez az út nagyon hosszú, nemhogy a vége, a közepe sem látszik. Biztos, hogy ezen dolgozni kell minden pártnak és kormánynak, amíg világ a világ, mert ugyan mi más feladatuk lenne, mint megélhetést teremteni egy országnak. De addig sem kellene éheznie pár tízezer gyereknek.

– Kiss László – 








hirdet�s