Egy forgács a gyalu alól

Akt.:
Egy forgács a gyalu alól
Ez az az iskolaforma, amely ma is alkalmas közösségek összekovácsolására. Kiss László jegyzete.

Gondolom, a most fennforgó pedagógus-/okatásügy kezd az átlagolvasó könyökén kijönni. Nem vagyunk mi olyan elvi alapokon nyugvó, tudatosan felelős médiafogyasztó népség, legyen szó bármiről is, csak megunjuk. Mégis engedjék meg, hogy egy kicsit igénybe vegyem a türelmüket.

Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, azaz egy gigantikus rendszer – lásd oktatás – átalakításakor nem lehet minden egyes tényezőre figyelemmel lenni. Azokat majd menetből kezelik, s nagyjából ez lenne most, igaz nem éppen az alkotók és döntéshozók szándékából, de a végeredmény a lényeg, nem az odavezető út. Szóval egy forgácsra hívnám fel a figyelmet, ami talán kicsit érthetőbbé tesz sok mindent. A mostani ellenállás és indulat nem magyarázható pusztán csak racionális, szervezési hibákkal, rossz tankönyvekkel, ki nem fizetett számlákkal, megnövelt óraszámmal. Nem véletlen, hogy a tiltakozásban élenjáró iskolák gimnáziumok. Azok közül sok igen jó nevű gimi. Ez az az iskolaforma, amely még ma is leginkább alkalmas gondolkodó és szuverén közösségek összekovácsolására. A gimis gyerekek a legjobb korban vannak ehhez, és a gimnáziumokban még osztályközösségek működnek – szemben az ilyen szempontból már szétzilálódott egyetemekkel, ahol a kreditpontos és bolognai rendszerek jegyében nincsenek már a régi értelemben vett csapatok, akik együtt küzdik, élik végig az öt évet.

A gimi az más. Mindig is az volt. A szabad gondolkodás egy kicsit a rebellisség terepe. Életem legnagyobb mázlija, hogy olyan emberek tanítottak a Földesben, mint Pápay Sándor, Bándi Géza, Árokszállásy Zoltán, Nagy Peti Zoltán. Hogy is fogalmazzam, ők nagy ívben …ek az egész rendszerre, a szabályokra, azt tanítottak, amit akartak és ahogyan akartak, az egész szellemiséget beleértve. Igazat mondtak március 15-ről, ezerszer utaltak arra: nem biztos, hogy az 1945 előttről mi a valót olvassuk a könyveinkben. Humorral is ha kellett: Nagy Kálmán tanár úr, ha oroszóra után jött be, megjegyezte, milyen sztyeppeszag van… Függetlenségre, önállóságra, kulturált polgári gondolkodásra neveltek minket az ereje teljében lévő szocializmus kellős közepén. Ez a szabad szellemiség nem veszett el – viszik tovább az utódok. Ez a fajta gondolkodásmód érzékeny a szimbólumokra, mindarra, ami nem csak táblázat, tanóra. Emlékezzünk csak a Földes gimi névváltoztatási ötletére és az azt követő elemi erejű ellenállásra. Sok egyéb mellett ez egy jelentős frontvonal az állam és a tanárok között most. Hogy egy teljesen bürokratikus, fűnyíróelven működő, központosított rendszer nem tudja kezelni ezt a szellemi életet, ami egy jó gimnázium falai között fellelhető. Sokszor megalázza vagy átlép rajta, hiszen észre sem veszi, nincsenek rá szemei, fülei, képességei.

Persze ez csak amolyan forgács, ráadásul a szellemi fajtából való, előterjesztések, rendeletek, jelentések útján megfoghatatlan. De ha van igazán nagy érték a hazai oktatási rendszerben, ez az. Értékes embereket, jövőt, országot épít.

– Kiss László –