Csúcsra járatva

Akt.:
Bekapcsolom a tévét vasárnap, a riporter „élőben” jelentkezik egy bevásárló központból. Hogy mi van a képeken? Tömeg. Egy pasas egy „398 colos” tévét cipel a hátán, emberek megtömött szatyrokkal. Három nappal szenteste, december 24-e után… „Úristen…” – ez jutott először eszembe. Juhász-Léhi István jegyzete.

Tényleg nem értem. Illetve dehogynem. A folyamatos karácsony hiányzik az embereknek, a pillanatnyi bizsergés vásárláskor, ami persze azonnal elillan fizetéskor a pénztárnál, de legkésőbb otthon, amikor kidobják a csomagolópapírt, a dobozt. Vegyétek, vigyétek, fogyasszatok. Ha nincs rá szükség, az sem baj, majd eldobjátok. Szóval nagy a baj…

Nagy, mert a karácsonyi asztalról megmaradt ételt is kidobják sokan. A napokban mondta egy komoly ember, hogy a nagyvárosokban biztos, hogy nem éhezik senki, a 3-4 napos ünnepek idején pedig bizonyosan nem, akkora a pazarlás. Egy őszi kimutatás szerint fél Magyarország jól lakna a kidobott kajákkal. Mi lehet nyugaton? Német lomiból és angol bálából így is kincseket találhatunk, vagyis ott is ezerrel megy a pazarlás.

A hedonizmus aztán ezekben a napokban van csúcsra járatva és 31-én hág tetőfokára. Az együnk meg mindent után jön az igyunk meg mindent, hogy majd később petárdákat dobálva ordítsunk, mert „most” lehet, de a tűzijátékok miatt leszakadt ujj miatt ne reklamáljunk. A várhatóan kemény mínuszok miatt öltözzünk rétegesen, hiszen a földön fekve még hidegebbnek érezzük majd azt.

Az első munkanap, na az lesz majd kemény. A tévében a riporter „élőben” jelentkezik egy bevásárló központból.

Juhász-Léhi István



Sporthírek






hirdetés