Csodavárás

Akt.:
Csodavárás
Ha ennél nincs lejjebb, és hacsak nem ragad bele ebbe az állapotába a társadalom, kizárólag felfelé vezethet az útja. Bujdos Attila írása.

Hajnal előtt van a legsötétebb, ezzel érzékeltette valaki a helyzetet és az emberi számítás szerint esetleg ebből fakadó jövőt az Elit 2020 konferencián. A természeti kép azt hivatott leírni, hogy Magyarország ma a mélyponton van.

Biztosan akad, aki nem ért egyet a diagnózissal, és olyan is, aki szerint ez bizony a színtiszta igazság – és akkor utóbbiak számára lehet valamelyest jó hír, hogy ha ennél már nincs lejjebb, és hacsak nem ragad bele ebbe az állapotába a társadalom, akkor kizárólag felfelé vezethet az útja. Reményt adó lehetőségként fogalmazta meg ezzel kapcsolatban a tudós elme, hogy felnövekvőben van az új elit, a Nyugaton tanult sikeres réteg. Ez a generáció jóval szkeptikusabb a hatalommal szemben, „nem esküdött fel valamelyik megbolondult politikusra”.

Ez egyébként egybevág azzal a véleményformálók egy bizonyos köre által újabban előszeretettel hangoztatott nézettel, hogy az új nyugatos nemzedék már nem az állammal való függőségben képzeli a jövőjét, nyelveket beszél, a hazája az internet, nem áll bele a hazai dágványba, mert nincs is erre szüksége, hiszen egyenrangú partnere más nemzetek más polgárainak és így tovább – szerintem mindenki találkozott már ilyen mondatokkal.

A szokásos nóta, gondolom, a szüleink is hasonlókat hallottak az ő szüleiktől: lehet megnyugodni, nekünk már csak ilyen az életünk, de a gyerekeknek azért még juthat jobb sors. Vagy az unokáinknak.

Persze, az ember szívesebben hisz a haladásban, mint nem, végül is valahol erről szól ez az egész mindennapi küszködés is, ha van eredménye, ha nincs.

Ami azonban a reményt illeti, könnyű észrevenni az elmélet gyenge pontjait: mi van, ha a nemzedék, amelyiknek a nagyvilág az otthona, nem a nemzete boldogításában találja meg a maga útját, praktikusan mi is késztetné erre. Vagy ha mégis ezt vállalja, mert nemcsak tudja, de akarja is a jobbat, hol tart majd éppen akkor az elitjéhez képest a nemzet. Az a többség, amely ma sem ugyanahhoz a tudáshoz jut, mint aki ezt képes megfizetni. Az a többség, amelyik úgy nő bele a világba, hogy nem tárul fel előtte fizikai valójában mindaz, ami a jövő elitje számára viszont igen. A többség, amelyiknek nem az egyéniség versenyképességben is megmutatkozó keresése és vállalása, hanem az elvárásokhoz való beletörődő alkalmazkodás jelenti a napról napra megmaradás lehetőségét. És így tovább.

– Bujdos Attila –








hirdetés