Nézőpont: Cidri

A miskolci teajáratnál
A miskolci teajáratnál - © Fotó: Bujdos Tibor
Mondják, a tél kemény rosta, sokan áthullanak rajta, akiknek életminősége ilyenkor kisebbre töpörödik a szita anyagánál. Olyanok is átsodródhatnak azonban, akikre csak egy kicsit kellene odafigyelnünk. Bánhegyi Gábor jegyzete.

Szokták volt mondani, koedukált társaság beszélgetéseinek halála, amikor előkerülnek a katonatörténetek, mert ezek a sztorik csak akkor és ott érdekesek, és kizárólag azoknak, akivel megtörténtek.

Éppen ezért a saját katonatörténet- tárházból csak annyi kerül elő, azon a télen történt ez, amikor 1984-ből átmasíroztunk 1985-be. Akkor februárban mínusz 27 fokot is mutatott a hőmérő arrafelé, ahol akkoriban szállásunk volt. A katonasors pedig olyan, hogy néha kikényszeríti a honvédet a melegből, akár hosszú órákra is. Az akkori cidri, az éjszakai őrségek utáni bevonulást követő lassú kiolvadás a mai napig érződik az idegekben. Nem is rajongok azóta a télért különösebben. Meg tudom tehát érteni azokat, akik bármilyen okból arra kényszerülnek, hogy az utcán éljék életüket, vagy akiknek csak egy picit könnyebb ettől az életük, mert van ugyan fedelük, de nincs pénzük tüzelőre.

Ha a huszonhét év előtti fagyok nem is térnek most vissza, de kemény napok elé nézünk. Mondják, a tél kemény rosta, sokan áthullanak rajta, akiknek életminősége ilyenkor kisebbre töpörödik a szita anyagánál. Olyanok is átsodródhatnak azonban, akikre csak egy kicsit kellene odafigyelnünk. A mi felelősségünk is tehát, hogy a lehető legtöbben megérjük a közelítő tavaszt.

– Bánhegyi Gábor – 








hirdet�s