Belecsaptunk a lecsóba

Belecsaptunk a lecsóba
A hétvégén Szendrei Péter kollégánk emlékére vállalati csapatot indítottunk a csanyiki lecsófesztiválon. Pap Gyula jegyzete.

Gondolom, a városlakók átlagával harmonizál az arányszám, ahányan szeretnek cégünktől 40 fokban tűz mellett tüsténkedni, de a megemlékezés és az extrém élmény jó párunkat mégis kicsalta a zöld erdő fái közé.

Ahogy mondani szokták, akik eljöttek, nem bánták meg, mert a közös főzés-étkezés is hangulatos volt, és a beszélgetések, viccelődések pláne megadták a míting savát-borsát. Bár mindent elkövettünk, Peti hiánya még mindig érezhető volt, nem esett úgy a lecsó, mint egykoron.

A tisztes helytállás a főzőversenyben sikerült, váltott kondérokban, igazi csapatmunkaként, egy szakavatott „miniséf” (saját bevallása szerint, bár szeret főzni, de ez volt az első lecsója) irányításával tevékenykedtünk. Grillezett hús is készült, és az odatévedő vendégeket is megkínáltuk az A és B verziójú „remekből”.

És, hogy nem kamu volt a jókedv és az összetartás, az is bizonyítja, hogy derekasan helytállt csapatunk az ebből az alkalomból rendezett „kama” derbin.

– Pap Gyula –