Nézőpont: Befelé, kifelé, az érem két oldala

Nézőpont: Befelé, kifelé, az érem két oldala
© Illusztráció: Alexander Koerner/Getty Images
A leegyszerűsítés sokszor nagyon hasznos dolog. Gyakorló managerként én is sokszor alkalmazom, amikor látom, hogy jóvátehetetlenül belebonyolódunk egy problémába – ahogy az ízesebb népi megközelítés mondja: „nem látjuk a fától az erdőt” –, hogy egyszerűsítsünk. Koncentráljunk néhány fő kérdésre és válaszra, a többi megfontolást, amelyek egyébként nem marhaságok, most hagyjuk figyelmen kívül, különben nem jutunk egyről a kettőre. Kiss László írása.


Itt van most ez a bevándorlás-téma. Nem akarok beszállni a plakátháborúba, azt majd megvívják, akik akarják, hanem inkább arról írnék, ami eszembe jutott a mostanában dobogós téma kapcsán. Jelesül, hogy a befelé nincs kifelé nélkül. Azaz, nincs értelme bevándorlókról beszélni kivándorlók nélkül. Ugyanis a kettő a mi esetünkben csak együtt létezik. Csak akkor lehet veszély a bevándorlók nyomása, ha egy alapvetően nyitott európai országban élünk, mert ha zártak lennénk, akkor lőnénk a határon és kész. De, ha nyitott az ország, akkor innen kifelé is van út, van vonzás, lehetőség, nem csak befelé. Nehezen tudom elképzelni, hogy létre lehet hozni olyan nemzetközileg elfogadott, a világ vérkeringésébe beköthető országot, ahol befelé lehet jönni, de kifelé nem, vagy fordítva. Részeseivé akartunk lenni a haladó világnak – nos ez ezzel jár. Ergo nekünk – ha tetszik, ha nem – egyszerre kell néznünk mindkét oldalt, sőt – hogy még komplikáltabb legyen a képlet – még azt is, hogy az a tágabb közösség, Európa, ahová tartozunk, mit csinál. Lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni azzal, ami ott közös erőfeszítéssel, vagy kompromisszumokkal zajlik, csak egyet nem lehet, figyelmen kívül hagyni.

És innen jön, amivel kezdtem, a leegyszerűsítés. Biztos van, aki nem akar, nem tud, ebből a kivándorlás/bevándorlás hazai problémaköréből többet megérteni, felfogni, mint a jelszószerű üzeneteket. Még azt is fel tudom fogni, hogy ezeket a plakátokat és mellé megeresztett nyilatkozatokat – hát finoman fogalmazva – az egyszerűbben gondolkozóknak szánták. De, e mellől nekem erősen hiányzik a mélyebb belegondolás, ugyanis ez nem az a téma, amiről ennyire egyszerűen lehet beszélni.

Ha a kifelét nézzük: nem egyféle okból mennek el a fiatalok és nem fiatalok külföldre, és utána maradnak ott vagy sem. Ha meghallgatná őket valaki, megértené, a pénz az persze fontos, de van más is. Átláthatóbb, egyszerűbb, tisztább, méltóbb, emberibb élet, például. De, ha nézem a másik oldalt, a befelét, ott sem egyszerű a képlet. Jó, nem kellenek a bevándorlók. De ki fog nálunk dolgozni? Munkaerőhiány kezd kibontakozni, tessék megkérdezni a munkáltatókat. Nincs az alján se elég ember – segédmunka, hórukk stb. –, se a tetején, informatikus, mérnök, orvos. Közben a foglalkoztatottak száma nem nő, a nyugdíjakat meg nem lesz miből fizetni. Persze tudom: nem az ingyenélő, segélyre, betevőre vadászó bevándorló kellene, hanem a képzett, dolgos, pont a hiányainkat enyhítő fajta. (Más országnak is – teszem hozzá). No de, hogy szűrjük ezt ki? Milyen intézkedésekkel? Megoldja ezt a letelepedési kötvény? Egy részét igen, de nem mindet. Ezer kérdés, ezernyi válasz hiánya.

– Kiss László –