Az olaszliszkai

Akt.:
Az Olaszliszkai a Katona József Színházban
Az Olaszliszkai a Katona József Színházban - © Fotó: Gergely Bea
Az előadást kevesen látták, és valószínű, hogy mindig is többen lesznek, akiknek a véleményét nem a konkrét színházi élmény befolyásolja majd.Bujdos Attila írása.

Született egy új előadás a budapesti Katona József Színházban Borbély Szilárd Az Olaszliszkai című drámája nyomán, és ez a tény sokakat késztet megszólalásra. A vitát nehéz követni, ehhez túl sokfelé keresi és találja meg a helyét a nyilvánosságban. Egyelőre azoknak az érvei az észrevehetőbbek, akik valamilyen megfontolásból elutasítják, hogy legyen ilyen előadás. Például azért ne legyen, mert nem szolgálja a megbékélést – az előadás arra a közismert tényre épül, hogy 2006-ban, gyermekei szeme láttára Olaszliszkán olyan brutálisan bántalmazott a tömeg egy átutazóban lévő, köztiszteletben álló tanárt, Szögi Lajost, hogy belehalt a sérüléseibe. Azt sem helyeslik, hogy az alkotók az előadásról előzőleg nem egyeztettek az áldozat családjával, és a politikai közbeszédből ismert mondatokat adtak hozzátartozók szájába.

A megszólalásokban testet öltő elvi, érzelmi, jogi megfontolások egyelőre inkább a sajtó beszámolóin alapulnak, az ezekben fellelhető álláspontokat írják körül, erősítik vagy gyengítik – az előadást kevesen látták, és valószínű, hogy mindig is többen lesznek, akiknek a véleményét nem a konkrét színházi élmény befolyásolja majd.

A jelenség felfogható úgy is, hogy nem az olaszliszkai esetről való beszédnek szól az elutasítás, hiszen nehéz elképzelni embert, akit ne rendített volna meg őszintén, vagy olyat, aki ne gondolkodott volna el rajta, ne tartaná számos okból megkerülhetetlen pillanatnak, és ne tudna okokat sorolni, hogy miért. Hanem annak szól az elutasítás, hogy egy színház beszéljen róla, ráadásul ezt a köztünk élő érintettektől is távolságot tartva tegye. Ez talán a magyar színházi élet kritikája, és azért van így, mert a hazai teátrumi világ általában kerüli a közönséget megosztó, mai történeteket. Hogy miért is, szinte mellékes: félnek a nézők elvesztésétől, más a színházi ízlésük az alkotóknak, vagy kevésnek tartják, amit a jelenről mondani tudnának, s rábízzák másra. Ha valaki mégis a direkt viszonyt keresi a mával, a saját magunkkal való őszinte szembenézés igényével, az biztosan kirí az emberi természet örök voltával a klasszikusabb szerzők műveit használva példálózó vonalból. A színház persze sokféleképpen lehet felelősségteljes művészet. Úgy is, ha kiszabadítja a vitákat a hétköznapi helyzetek és fordulatok fogságából, olyan magaslatokat mutatva, amelyekről ugyanazt látjuk, mégis másként: nemcsak az életet, amelyet élünk, hanem amit élhetnénk, vagy élnünk kellene. Akadályokat, útvesztőket – és kerülőutakat. Az Olaszliszkai bizonyíthatná a művészet értelmét azoknak is, akik – mint a jelek szerint most sokan – ezzel kapcsolatban erős kétségekkel élnek. Ez is fontos érv lehetne a vitában, amelyet az előadás már a puszta létével képes volt életre hívni.​

– Bujdos Attila –


Felháborította a Szögi családot „Az olaszliszkai” című előadás​

Tiszavasvári, Olaszliszka – A hely szelleme, a zsidóság problémája, a cigányság ottani nyomora és a mai magyarországi intolerancia is annyira felerősödött az utóbbi években, hogy úgy érzem, minderről beszélnünk kell a színházban is – válaszolta a bemutató aktualitását firtató kérdésünkre Máté Gábor, az előadás rendezője, a színház igazgatója. tovább »