Avasi félmúlt

Avasi félmúlt
„Batman, Superman, Batman, Superman, Batmansuparman” – gyakran énekeltük a Blue zenekar örökbecsű ref­rénjét a Kisavasról hajnalban hazafelé tartva a kilencvenes évek elején. Horváth Imre írása.

Akkor ugyanis még egyszer virágzott az Avas helyet adva a rocknak és az under­groundnak. Tegyük hozzá, minden bokorban próbált egy amatőr zenekar, úgyhogy volt mit hallgatni. Még én is arra vetemedtem, hogy több bandában évekig nyúzzam a négyhúrost. Ott volt az ImposztoRock, a Varsó, az Abyss, a Behajtani Tilos, a Macsakanadrág, a Müttö, az Eclipse, hogy csak néhányat említsek azon zenekarok közül, akik inkább már fél amatőrök voltak, és rendszeresen felléptek. Ha élő zenét akartunk hallgatni péntek vagy szombat este a Kisavason, a Dukát és az Anonymus volt a célpont, de mehettünk a Bugába, a Tisztibe, a Mámorba, a Rockyba, az Alcatrazba, az Adyba, az Ifibe és szinte bármelyik suliba, mert mindenhol volt zene­karos buli.

Ma már nem léteznek ifikorom zenekarai és a legtöbb hely sem, ahol pogóztunk. Az Avasnak valószínűleg már nem is lehetne ez a jövője. De a kilátót és az Avas oldalát közösségi funkció – egyáltalán funkció – nélkül hagyni biztosan vétek.

Horváth Imre








hirdet�s