Átmegy a csillag a holdon is

Akt.:
Átmegy a csillag a holdon is
Belefeszülnek sokan, mint a viccbéli agresszív kismalacok, úgy közlekednek. Kiss László jegyzete.

Volt egy játéka a fiamnak, amit olyan 2 éves korában szeretett, pedig egyszerű volt. Egy műanyag kocka, ami belül üreges volt, és az oldalaiba különféle alakú nyílásokat vágtak: félhold, csillag, négyzet, háromszög és így tovább. És természetesen voltak beleillő figurák is. A feladat, pontosabban a játék lényege az volt, hogy a gyerek kilógó nyelvvel próbálta illesztgetni, melyik figura melyikbe passzol. Elég hamar rájött, hogy a hold a holdba, a háromszög a háromszögbe. De mégis újra és újra csinálta, mert az annyira jó érzés, hogy a figura simán belecsúszik, koppan az alján és a kocka lassan megeszi az összeset és minden kihívást teljesítünk. Kipróbáltam én is, és még felnőttnek is működik pszichésen, olyan, mint egy mindig találó céllövöldés puska.

Azt hinnénk, hogy ez ráadásul egy a valódi életre tanító kis játék. Hiszen felnőttként is ezt kell csinálnunk, megkeresni a helyzethez illő megoldást, a zárba illő kulcsot, a kérdéshez simuló választ. Ma már azonban ez egy avítt játék, vagy legalábbis mostanság nem igazán alkalmas az életre nevelésre. Inkább az dívik a mi kis életünkben, hogy fogja valaki a holdat és préseli a csillag alakú lyukba. Nem megy be. Akkor nem keres egy csillagot, hanem még jobban nyomja. Addig nyomja míg láss csodát, csak bemegy. Mindig is voltak erőszakos emberek, erőszakos és törtető, agresszív megoldások, de valahogy ma ez kezd eluralni mindent. Az erőszak, az áttaposás a gyengébbeken, a másik hülyének nézése a politikai közbeszédtől és módszerektől kezdve, a kereskedelmen át a magánéletig ott van mindenütt egyre hangsúlyosabban. Figyeljünk csak a nyelvezetre, ahogy megszólalnak például a politikusok: nincs olyan a szókészletben hogy „talán”, meg „tévedtem”, esetleg „lehet, hogy más másként gondolja”. Az van ehelyett, hogy ezek mind a gyengeség jelei, kinyilatkoztatni kell, magabiztosan, megfellebezhetetlenül ítélkezni bármekkora baromságról van szó.

De nézzük csak a kereskedelem módszereit. Black Friday: üssük-vágjuk egymást a lapos tévéért, az engedmény lázában. Avagy a „csak most, csak itt, csak ennyiért” lehúzós összejövetelek és a körmönfont szerződési rendszerek a különféle előfizethető szolgáltatásoknál, ahol ha gond van, azonnal agresszívre vált a megkötéskor még felettébb nyájas ügyintéző.

És persze itt vagyunk mi magunk. Versenyeznünk kell a túlélésért. Erősebbnek, jobbnak, elsőbbnek látszani – állásinterjú, eladás, előrejutás, teljesítés. Ebbe annyira belefeszülnek sokan, hogy mint a viccbéli agresszív kismalacok, úgy közlekednek, hiszen előre beárazzák már magukban a visszautasítást, a másik ellentámadását, és így erre készülnek folyamatosan. Hány sztorit hallhatunk ismerősöktől, aminek a csúcspontja ez: na és akkor kinyitottam a számat, rávertem az asztalt, s lám, rögtön intéződött a dolog…

Így szocializálódunk csendben: az agresszió, az arrogancia a sikeres, ez a mindenütt látható-tapintható minta. Manapság Teréz anya, vagy Assisi Szent Ferenc nehezen tudna tömegek példaképéve válni. Át kell préselni inkább azt a redvás csillagot a hold alakú lyukon és kész, nem finnyáskodni.

– Kiss László – 








hirdetés