Apa ma ezt írná az Északba

Akt.:
Hét éve, 2010. június 4-én hunyt el szeretett kollégánk, Puskár Tibor
Hét éve, 2010. június 4-én hunyt el szeretett kollégánk, Puskár Tibor - © Fotó: ÉM-archív
Megannyi gondolat cikázott a fejemben, hogy vajon mit mondana most neki, nekünk és nekem Apu… Dr. Puskár Zsuzsanna írása.

„… az égre írj, ha minden összetört!” (Radnóti Miklós: Negyedik ecloga)

Azt mondják, hétévente az ember sejtjei kicserélődnek, és ez a tudat – közeledve a 35. születésnapomhoz – már év elejétől egyfajta örömmel töltött el. De csak mostanában kezdtem el érezni azt, hogy ez az állítás talán igaz lehet az ember gondolataira is…

Régóta terveztem már, hogy újra itt lenne az ideje írnom Apuról és a halála óta eltelt hét évről… A kettes villamoson munkába sietve, az ikertestvéremmel a gyermekeiért óvodába menet, húgommal sétálva, nővéremmel kávézás közben, Anyukámmal a sárospataki vár padján ülve, és most nagypapám kórházi ágyánál állva is megannyi gondolat cikázott a fejemben, hogy vajon mit mondana most neki, nekünk és nekem Apu…

Aki minden helyzetben tudta, hogy kit kell felhívni telefonon… minden családi összejövetelt fotókkal dokumentált… büszkélkedett velünk a kollégáinak… Anyukámmal karöltve egy újság által próbálta szorosabbra fonni a pataki és az újhelyi lakosok életét… és az élet „legkeményebb” pillanatait is enyhíteni tudta egy jól irányzott poénnal…

Ha nagyobb döntés előtt állok, vagy olyan problémával találom szembe magam, amelynek a földi megoldását nem látom, gyakran kérem Apukám „égi tanácsát”… Én egyértelműen fogalmazok, ő egyértelműen válaszol… De ugyanígy el szoktam neki mondani, ha valamilyen örömteli dolog történik velem vagy a családunkban… Ez egyfajta forródrót köztünk. Az a meggyőződésem, hogy Ő fentről élesebben, tisztábban és összességében jobban látja azokat a dolgokat, amely dolgok az én szemem számára kuszának, zavarosnak és sokszor megoldhatatlannak tűnnek…más a nézőpontja…

Úgy gondolom, hogy ezt a nézőpontváltást jó lenne alkalmaznunk még itt, a földi létünk során is… Nem hagyni magunkat összeroskadni egy olyan jövőbeni teher súlya alatt, ami még be sem következett és talán egy váratlan lehetőség még meg is változtathatja a dolog kimenetelét… Megtanulni újra rácsodálkozni az élet apró részleteire: egy gyönyörű versre vagy egy eső utáni szivárványra… és megbocsátani, ameddig lehetőségünk van egy barátnak, egy családtagnak, egy kollégának, egymásnak és magunknak! Meggyőződésem, hogy Apa ma ezt írná az Északba, de az égre biztosan…

…E pár gondolathoz és a benne rejlő üzenethez hozzátartozik, hogy másnap hajnalban Nagypapám örökre eltávozott közülünk…

– Dr. Puskár Zsuzsanna –

Szerzőnk a hét éve, 2010. június 4-én elhunyt szeretett kollégánk, Puskár Tibor leánya



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s