Nézőpont: A Tokajit és a csicsergést

Nézőpont: A Tokajit és a csicsergést
Bevallom, elegem van már a szerencsi szalmaerőmű körüli, hosszú évek óta tartó mizériából. Szaniszló Bálint jegyzete

Feltételezem, ezzel a kijelentéssel ismét többeket késztetek olvasói levél írására. Mindenesetre vallom, hogy a beruházás nyomán zajló nyilatkozatháborúból egy kevéssé felkészült olvasó csak keveset ért meg. Ezért is tartom hókuszpókuszozásnak, ami ebben az ügyben oda és vissza megy. Bonyolult érvek, még bonyolultabb ellenérvek. És gyakran jut eszembe erről egy humor. A háborúban hol a németek zavarták ki a partizánokat az erdőből, hol a partizánok a németeket. Így ment ez hónapokon át. Aztán jött az erdőkerülő és mindkettejüket kizavarta az erdőből. Én már várom, hogy mikor jelenik meg Szerencs környékén egy „erdőkerülő”.

Az erőművet ellenző civilek fogalmazványának van egy mindkét fél – és jómagam – számára is elfogadható része: „a tokaj-hegyaljai borvidék támogatásaként a jövőben is tekintélyes mennyiségű Tokajit fogyasztanak majd el, élvezik a madárcsicsergést a zempléni erdőkben”. Ezt a két dolgot eddig is szívesen gyakoroltam és – tudván, hogy ez segíti a borvidék előrehaladását – a jövőben is gyakorolnám. Persze betartva a józan mértékletesség írott és íratlan szabályait. És itt nem a madárcsicsergésre gondoltam…

 








hirdet�s