A munkás a király

Akt.:
A munkás a király
Tudják, mi különbség a hazai és az amerikai munkás között? Az amerikai beül a Fordjába és elindul dolgozni, a magyar felpattan a biciklijére és elindul uralkodni. Így szólt a hajdani vicc az átkos idejéből. Ma új értelmet kap a szöveg, mert ha bizonyos szemszögből nézem, akkor ma itthon a melós, a munkás a király. Kiss László írása.

A munkanélküli nem ott lakik, ahol a munkást keresik, a hosszabb távú utazgatást meg nem fedezik a bérek.

Ez a bizonyos szemszög pedig a munkaerőpiac szemszöge, ahol – és ez viszont abszolút nem vicc – ott tartunk, hogy egymás elől lopkodják az embereket a cégek. Olvasom egy szaklapban, hogy még pár évvel ezelőtt a programozott munkaerőfelvétellel akartak dolgozni a cégek, azaz annyi munkást alkalmaztak, amennyi az éppen futó megrendelések teljesítéséhez kell, hol többet, hol kevesebbet. Így volt a leggazdaságosabb és ehhez a munkaerőkölcsönző cégek biztosították a hátteret, hogy ne legyen cilibuli az állandó elbocsátásokkal, felvételekkel. Most ezek a cégek kénytelenek állandóan felvételiztetni és tartani a nagyobb állományt, különben ha beüt az üzlet, nem lesz kivel teljesíteni.

Olyan fokú a munkaerőhiány ma már, hogy nem is a jövőben, hanem már most a befektetők idehozatalának ez az egyik nagy akadálya. Nem csak úgy a bokor alól, a hátunk mögül került elő ez a probléma. Van annak már vagy tíz-tizenöt éve legalább, amikor már a háttérben pusmogtak arról a befektetőkereső üzletemberek és döntéshozók, hiába is jönne X cég mondjuk Borsodba, nem tudna elindulni munkaerő híján.Demján Sándor pedig jó hangosan mondja ugyancsak ennyi ideje, hogy baj lesz ezzel.

Sok oka van ennek, ahogy a székely viccben mondják, de itt tényleg nem csak a harang hiányzik a harangozáshoz. Egyrészt, most már érezhető a demográfiai hullám tartós apálya, egyre kevesebb a megfelelő életkorú munkaképes ember. Ez az, amivel nehéz mit kezdeni. A másik fő ok, amit már viszont unásig ismerünk: a munkanélküli nem ott lakik, ahol a munkást keresik, a költözést vagy hosszabb távú utazgatást meg nem fedezik a bérek, a juttatások. És persze azt is jól tudjuk, azt a minimumszintet, ami még egy betanított munkához is kell, a munkanélküliek jelentős része képtelen megugrani. A félanalfabéta, nyomorban élő, alig szocializálódott, perifériára szorult embereket nem lehet leültetni egy gyártószalag mellé, vagy beállítani a pult mögé.

Mindehhez az is hozzájárul, hogy hozzánk sok cég csak az olcsó munkaerő miatt jön – így aztán a nyugati munkabérek elszívó erejével, avagy a közmunka minimális, ám sokszor jelképes erőfeszítésekért kapott összegeivel aligha fogja felvenni „a több fizetést” fegyverével bármelyik munkaadó. Persze szedhetne kevesebb adót az állam a bérekből, de nem teszi, különben is, miből tartaná el a nem dolgozók tömegeit.

Látszik, a kormány próbálkozik, erősíti a szakmunkásképzést, a mérnököket gyárakba is elvezényli egyetem alatt, és legalább a közmunka is valamilyen tevékenység, nem puszta segély, ami nagy lépés. De ezek lassan ható folyamatok, és még lassabb folyamat a cigányság felzárkóztatása, amit voltaképp el se kezdtünk. Az élet pedig – úgy tűnik – begyorsult, nem hagy időt, hiába kellene nagyon.Megoldás rövid távon nem nagyon látszik, úgyhogy hiába halott a szocializmus, a munkaerőpiacon a munkásosztály uralkodói posztja jó darabig biztosnak tűnik…

Kiss László








hirdetés