Nézőpont: A jó paradicsom lehetetlensége

By Kiss László
Akt.:
Paradicsom
Paradicsom
Azt a tényt hogy az életünk mennyire gyökeresen más, mint pár évtizeddel ezelőtt, azt mindenki érzi, tudja. A változások azonban nem mindig látványosak, sőt valahogy az az érzése az embernek, hogy a nagy politikai nekiveselkedések, kijelentések, lépések már csak következmények – olyan mintha a lobogó zászló azt mondaná, ő csinálja a szelet. Kiss László jegyzete

A jó paradicsom lehetetlenségének példájával érzékeltetném, mennyire a részletekben,  a mélyben zajlanak a változások amelyek azután mint a búvópatakok egyesülve folyammá, árvizzé duzzadnak és elsöpörnek mindent. A famíliám – de ismerősi köröm egy része is – egy ideje a fejébe vette, hogy jó paradicsomot akar enni. Azt a fajta szeldelt,csúnya idomtalan, tökéletesen egyenletes pirosra soha be nem érő paradicsomot, aminek az íze viszont zamatos, gazdag. Ehelyett ugye van – bárhova megyünk – az „golyó” paradicsom: tökéletes forma,szín, méret, csak nem ilyen jó. Tök mindegy hogy hipermarket vagy piac, mindenki ezt árulja. Vagy azért mert csak ezt tudja venni, vagy termelni is akár, mert ez a fajta terjedt el mindenütt.

Namármost a régi fajtaválasztékkal szemben ez a golyóparadicsom sok előnyt kínál a termelésben: szép, jól tárolható, biztos szívós is, és így tovább. Csak éppen nem olyan jó. De ha mindenütt ez csak van, úgyis megvesszük.Valahol a távolban valakik a nagy átfogó rendszerek gazdái pedig szép csendben kaszálnak.

Persze van alternatíva, hogyne. Lehet otthon vacakolni – akinek van erre ideje, helye és szerzett megfelelő palántát.Vagy nézzük a projektszintű alternatívát – a történet valódi. Egy kis faluban némi szakértői segítséggel készült egy kis szélkerék, ami felemelte a patak vizét egy tartályba, lett öntözött föld, azon termett a nem golyóparadicsom. Ámde nem lett ebből falusi önellátás. Megjött a szomszéd faluból a piros zsiguli, a csomagtartóban a nagybaniról a zöldség, megvették azt.

Nehéz kitörni abból a körből amibe minket a fogyasztás, a szokásaink, az életünk lassú sokszor észrevehetetlen alakulása zár, ráadásul úgy hogy ezek a lépések sokszor haladásnak vannak eladva. Csak halkan jegyzem meg, az járt jól annak idején a borsodi vidéken aki nem dőlt be, és nem állt rá gázfűtésre úgy jó húsz évvel ezelőtt amikor – irtózatosan jó boltot csinálva sokaknak – az volt a fő cél, legyen mindenütt gáz minden portán.

Mi ebből a tanulság? A nagy rendszerek – a globalizáció elegánsabban – kitermelik az ellenmérgüket is. Ha a fogyasztás tartja életben – hát annak a hiánya öli meg. A sok kisember tudatos fogyasztásában hatalmas erő rejlik. Ha elég sokan gondolják úgy hogy nem vesznek meg valamit annak vége, nincs hatalom ami életben tartaná. Ragaszkodnunk kell életünk apró de fontos momentumaihoz – mert úgy vagyunk ezzel mint a mesében, hogy sok lúd disznót is győz. Ebben jobban hiszek meg mint Dávidban és Góliátban.