A jó Isten véste

Akt.:
illusztráció
illusztráció
Az arca olyan, mint egy félbehagyott szobor. A szem alatt erősen csúszott a véső a jó Isten kezében, ám valahonnan könnycseppek finomíthattak a tekinteten. Juhász-Léhi István jegyzete.

„Adj kétezret és mesélek!” – mondja határozottan. Hatvannak nézem, de ötven sincs. Az utca állandó rezgése kikezdte az idegeit talán neki is, így nehezen oldódik. Sokszor nem is értem, miként élik túl… A napokat, az éjszakát, a telet.

A másikat csak a szemem sarkából látom: lépésenként totyog közelebb. Mint egy régen félős galamb szárny nélkül, lehajtott fejjel. „Mire lenne szükség?” – kérdezem. „Mindenünk megvan, de most jön a tél. K… hideg lesz! Egy jó meleg kabát kellene, meg kesztyű a haveromnak” – mutat egy fekete arcra, aki egy pléden ül észrevétlenül az utcába olvadva. „Na? Kétezer és hárman nyilatkozunk. Vagy egy jó nagy üveg bor” – alkudozik, mint az öltönyösök az átverős bemutatókon.

Aztán mégsem ő mesél majd, de nekik is adok pénzt. Holnap kesztyűt, kabátot és azt a liter bort is elviszem.

Megígértem.

– Juhász-Léhi István –

 



Sporthírek






hirdetés