Nézőpont: A hegy megvár

Az esélyegyenlőségi Napon ki lehetett próbálni, amit a fogyatékkal élők használnak
Az esélyegyenlőségi Napon ki lehetett próbálni, amit a fogyatékkal élők használnak - © Fotó: BT
„Egyenlő pályák és egyenlő esélytelenség.” Ez a régi dal félsorosa járt a fejemben tegnap annak kapcsán, hogy Esélyegyenlőségi Napot szerveztek Miskolcon. Nagyon nagy szükség van az ilyen rendezvényekreJuhász-Léhi István jegyzete.

A szervezők is azt tűzték ki célul, hogy felhívják a társadalom figyelmét a fogyatékossággal élőkre, a veszélyeztetett fiatalokra, a nőkre, kisgyermekes anyákra, a hátrányos helyzetű nők problémáinak és életlehetőségeinek megjelenítésére. Jó volt látni a rendezvényen a különböző területeken tevékenykedő miskolci szervezeteket.

A megnyitó után Sasvári Gyula barátom mellé ültem le. Sorstársaival a Mozgássérültek és Barátaik Miskolc Városi Egyesülete képviseletében volt ott, de biztos eljött volna magánemberként is. Gyuszi tizenegy éve él kerekes székben, 44 lesz a napokban, de mint mondta, 40 éves koráig „mindent elért”: infarktus, szívkatéter, amputálás…

Az életéről filmet lehetne forgatni, de most ismét a csillogás tűnt fel a szemében. Az, ahogy a sportolásról beszélt. A kézzel hajtós székében sok-sok maratont teljesített már, ám sajnálta, hogy nem lehetett ott legutóbb a kékesi felfutón. Fájt a keze, muszáj volt kihagynia, hogy ne legyen nagyobb baj. Közben mesélt az első méterekről is, majd a nagyobb távokról a Bükkben. „Semmi gond! A hegy jövőre is ott lesz!” – mondta búcsúzóul. „És én is…”

– Juhász-Léhi István –


“Minden nap a maga módján kihívás”

Miskolc – Az esélyegyenlőség különböző terei egyre inkább esélyt kapnak a többségi gondolkodásban is – állítja a szervező. tovább »









hirdetés