Nézőpont: A diplomások és a falusi borbély

Nézőpont: A diplomások és a falusi borbély
A hazai vállalatok diplomás szakemberhiányra panaszkodnak, vagyis pontosabban bizonyos fajta diplomás munkaerőére. Így festene vállalati szemmel az ideális friss diplomás munkaerő: lehetőleg valamilyen műszaki mérnök, imádja a szakmáját, elhivatott, kellő alázattal kezeli a dolgokat, rugalmas, kitűnő munkamorállal, rátermett, határozott, ám de felelősségtudatos, megbízható. Kiss László írása.


Na ez az a tipikus kentaur, aminek ráadásul kétféle feje is van. Ilyen pályakezdő diplomás – megkockáztatom – olyan mint a fehér holló. Hátha még azt is hozzáteszem, hogy a cégek a gyakorlattal rendelkező diplomásokat keresik főleg, pályakezdőket kevésbé. Ez persze tökéletesen érthető. Kinek van kedve pénzt, időt, fáradtságot nem kímélve elkezdeni kiképezni egy frissdiplomást. Akárhogyan is, az egyetemek világa nagyon nem hasonlít a munkahelyekére, és ez így is van jól, mert szörnyű is lenne, hogy valami multigondolkodás hassa át azokat az intézményeket, ahol azért a szellem szabadságának kellene uralkodnia. És nem is biztos,hogy mindenki alkalmas egy klasszikus ipari munkahely, vagy multicég soraiba beállni. Volt egy ismerősöm, aki ugyan nem szakdiplomával, de diplomával dolgozni kezdett egy cégnél, ahol azt kellett néznie: a gyártósoron dolgozók elejtenek-e csavart vagy sem, és felveszik-e.

Persze erre azt mondják sokan: alul kell kezdeni és aki onnan kitör, abból lesz a jó vezető, szakember. Én nem nagyon hiszek ebben a legendában, főleg annak fényében nem, hogy a kitöréshez szükséges időt sem hajlandóak többnyire finanszírozni a cégek. Inkább az lenne a normális, ha mindenki elfogadná, minőségi diplomás munkaerőhöz úgy lehet jutni, ha az egyetemi oktatás mellett a cégek is megteszik a magukét. Áldoznak erre, terveznek vele, benne él a vállalati kultúrában.

Illúzió hogy van kész munkaerő. Soha az életben nem lesz egyetlen oktatási intézményben sem olyan technológiai és gyakorlati ismeretek elsajátÍtására alkalmas környezet, mint egy jól menő cégnél. De a „dolgozás” mikéntjét sem fogják egyetemen oktatni, mert akik oktatók, nem cégeknél dolgozó emberek, vagy ha voltak is valaha, az nem most volt. A most induló, úgynevezett duális képzés mindezen próbál segíteni, s már a szándék is dicséretes.Az az elképzelés, hogy az egyetemisták idejük egy részét cégeknél töltsék logikus, és hasznos. Az más kérdés hogy ezt eredményesen csak akkor lehet megvalósítani, ha a cégek és az egyetemek világa valahogy kapcsolódni tud, és ehhez kevés, ha mondjuk félévente pár napot kényszeredetten egy gyárban tölt a leendő mérnök. Ennél sokkal több kell, például az, hogy a munkahelyi teljesítmény, hozzállás része legyen az egyetemi követelményeknek, avagy az egyetemi oktatásba olyan tudnivalók, feladatok kerüljenek be, amelyek abszolút azt a jövőt tükrözik, ami egy kezdő mérnökre vár.

Nem lesz könnyű menet ez a duális egyetemi oktatás, az biztos. Egy kicsit olyan még a helyzet, mint a falusi borbélynál, ahol mindenki elmondja milyen frizurát szeretne, majd a borbély megcsinálja azt az egyetlen fajtát , amelyikre képes.

– Kiss László –








hirdetés