Nézőpont: A bottal vert úszómester esete

Nézőpont: A bottal vert úszómester esete
Az úszómestert bottal verték meg a strandon, mert szólni mert egy családnak, hogy ne mosakodjanak a medencében samponnal, szappannal, mint egy otthoni kádban, és egyáltalán, „viselkedjenek”, ahogy mondani szokás. Az eset történetesen Miskolcon történt, egy vadiúj, európai uniós strandfürdő első napjaiban. De ha kicsit a mélyére nézünk a történteknek, ez nemcsak samponról, botról, viselkedésről szól, annál sokkal többről, sokkal általánosabban, sokkal inkább rólunk, az elmúlt évtizedeinkről. Kiss László jegyzete.

Kezdjük ott, hogy ez a bizonyos strandfürdő a múltban egy hírhedten lekoszlott hely volt – Néplavór becenévvel. Az általános retekben, a levesszerű vízbe ugráló klottgatyás, igencsak barna, de felettébb piszkos lábú gyerekek hada jól megfért a melegvízben söröző, csirkecombozó, lángosozó emberekkel, akik szintén nagy ívben tojtak az „ezt sem szabad, azt sem szabad” feliratokra. Nehéz volt kirívóan botrányosan viselkedni az akkor jelen lévő mezőnyben, mert volt például, aki kifejezetten inni járt oda, melegvízzel megtoldva az életérzést. Az illemhelységekről nem is beszélnék, egy szibériai vasútállomáson is fejcsóválást váltottak volna ki. Aki pedig a közös öltözőben vetkőzött, érezhette: sokan az előző ötéves terv idején zuhanyoztak utoljára.

Ebbe a strandfürdőbe járt egykori főnököm, és ide járt az a purdé is, aki bemászott a kerítésen. Családok és tolvajok – hiszen kezdő újságíró koromban már príma cikkeket írtam arról, hogy lopnak a strandon, a „hangosba” meg kétpercenként mondták be ugyanezt. Mi más ma? Elsősorban akkor a jelképes jegyárak mellett mindenki úgy érezte, ha már szinte ingyen van, körülbelül ennyi jár érte. Másrészt nem is igazán láttunk gyökeresen mást – kicsit jobbat igen, de azt a színvonalat, amit ma egy sima községi eu-s fürdő is megugrik, külföldön se, mert ki volt az a marha, aki a három évenkénti nyugati útjának drága napjait egy városi strandon töltötte volna.

Másrészt nem éreztük úgy, hogy vérre menne minden: nem volt kiszorítósdi és verseny a munkahelyeken, és nem álltak a sárga csekkek halomban. Ma akinek van valamije, rettentően félti – valójában a kicsike jólétet sem élvezi igazán. Úgy érzi, ezer veszély fenyegeti, például a szegénység, a szegények hada, a nem kívánt szomszédok. És ha valamiért fizetünk – nem keveset –, azért tökéletes színvonalat várunk el, cirkusz és gusztustalan epizódok nélkül. Még mielőtt valaki azt következtetné ki mindebből, hogy ez valami kádári szocializmust visszasíró ravasz nosztalgia, szó sincs erről. Csak ha saját magunkat nem értjük, a világot sem fogjuk soha.

Mindenesetre azért van még egy, és azt hiszem, jelentős tényező. A lepukkant, és hát társadalmi olvasztótégelyként is működő medencékkel üzemelő egykori strandfürdőben egyben azért biztosak lehettünk: senkinek nem jutott volna eszébe bottal megverni egy úszómestert, mert a munkáját végzi. Még úgy öt éve sem – és az már tizenöttel a rendszerváltás után van! És ez nem rendőrállam, terror és diktatúra, politikai és politológiai témakörébe tartozó kérdés. Hanem azé a brutális és féket nem ismerő indulaté, ami a botot emelőben, az autóból ordítva kipattanókban, az ok nélkül a másikat utcán félholtra verőkben megizmosodott mostanára, főleg a mi végeinken. Jó lenne gátat vetni neki!

– Kiss László – 


Kapcsolódó cikkek:

Rendőr vigyáz a strandolókra
Miskolc – A miskolci polgármester körülnézett a selyemrétin, mint mondta, nem tűrik el a renitenskedőket.

Babakocsi is járt a selyemréti medencében
Cirkuszi állapotok uralkodtak az előző hétvégén a Selyemréti Strandfürdőn – hallani a városban. Állítólag egy babakocsi is a vízben landolt. Ön ott járt szombaton vagy vasárnap? Ossza meg velünk amit látott!

Bottal támadt a férfi az úszómesterre a Selyemréti strandon
Miskolc – Hajat mosott a férfi a gyerekmedence lábmosójában, ezért szólt rá az úszómester.