Nevet a net

Akt.:
Nevet a net
Mélyen hiszek abban, amit Karinthy mondott, miszerint a humorban nem ismer tréfát. Kiss László jegyzete.

Nem vagyok internetes bennszülött – ez már a koromnál fogva se jönne össze –, aki mobillal a kezében él és hal, minden aktivitása az internethez kötött. De azért sok minden van, amiért a net sok szempontból kárpótlás, gyógyír, valami plusz azért, amilyen az életünk – fordíthatom úgy is, hogy mindazért, amit elvesztettünk a múlt emberi arcából, sok tekintetben kárpótol.

Legjobban a humorát szeretem. Vagyis pontosabban azt, hogy a humor és annak is a legspontánabb, legfésületlenebb, és épp ezért legélőbb része ide költözött a netre és virul, soha nem látott intenzitással. Egy híres tudományos-fantasztikus író, Lem, egyszer írt egy novellát arról, hogy milyen lesz majd akkor, amikor kihalnak a viccek.De a vicc, a humor örök – mindig megtalálja a saját legjobb terepét. Régen a kávéházak, a kabarék, a szocializmusban a megtűrt kategória részeként itt-ott nyilvánosan is, de inkább magánéleti-indulati szerepként, most meg a neten.

Hihetetlenül szórakoztató, ahogy a net bármilyen politikusi ostobaságra, vagy közemberi korlátoltságra, veszélyes és egyben mérhetetlenül sötét eszmékre, nézetekre reagál. Mélyen hiszek abban, amit Karinthy mondott, miszerint a humorban nem ismer tréfát, és abban is, hogy a gúny gyilkos fegyver. Egy jól célbataláló gúnynév, kép, idézet kifordítása és egyben ezzel egy lépésben megmutatni valamely blőd nyilatkozat, porhintés fonákját, többet elmond mindannyiunknak egy pártról, politikai eszméről, mint ezer elemzés. Az a legvonzóbb az internetes polgárpukkasztó és fityiszt mutató humorban, hogy nem elkötelezett, vagy pártos. Mindig magatartásformákat, káros, veszélyes vagy csak egyszerűen nevetséges jelenségeket pécéz ki, tök mindegy, éppen ki vagy kik személyesítik meg. Ugyanúgy beleférnek például a netes görbe tükör látószögébe a biciklis, szandis, hasitasis, kockás rövidgatyás tipikus magyar turisták, mint a pár év alatt a semmiből milliárdossá hízó politikusok.

Mondhatjuk persze, hogy az internet humora kormányellenes. Abban az értelemben biztosan, hogy a jellegéből fakadóan ez az a terep, ahol a kisemberek kockázat nélkül fityiszt mutathatnak, belengethetnek az éppen aktuális hatalomnak, tök mindegy, éppen milyen lobogó alatt hajózunk. A kádári rendszerben tudatosan engedték, hogy kieresszék a gőzt az emberek, hol Hofin röhögve, hol máson, egy kicsit a szabadság illúzióját élvezve. Ezzel most nem kell koncepcionálisan senkinek erőlködnie, mert a net önálló életet él, és még a legkeményebb diktatúrákban is sokszor meggondolják, hogy korlátozzák-e a kommentelést, blogolást, a közösségi hálókat, vagy sem.

Persze sok szellemi szemét és piszok is összegyűlik a neten, de érdemes egy vitát végigolvasni: hacsak nem egy adott hívekre építő zárt világú oldalt nézegetünk, az eszementeket mindig helyrerakják a többiek, az épeszűek. Ilyen a net, egyszerre lehetőség a rossz, a veszélyes eszmék terjesztésére és egyszerre az egyedüli ellenszere is.

És tudják, mindig az az örökbecsű mondás jut eszembe, hogy „értjük mi a viccet, csak nem szeretjük”. Nem hiszem hogy létezne olyan politikai hatalom, amelyik kedvelné a netet, a netes humort. Nem baj. Elég, ha mi, civilek szeretjük.

– Kiss László – 








hirdetés