Nemrég beszélt Sir Alex Fergusonnal, a válogatottnak negyvenöt százalékot ad

Akt.:
Temesvári Miklós
Temesvári Miklós - © Fotó: ÉM-archív
Miskolc – Temesvári Miklós szerint vigyázni kell arra a norvég-magyar párharc előtt, hogy a játékosok ne legyenek görcsösek.

Csütörtökön és vasárnap ,,sorsdöntő” párharcot vív a magyar labdarúgó-válogatott, a két Norvégia elleni Eb-pótselejtező tétje a jövő évi franciaországi kontinensbajnoki részvétel. Az Észak-Magyarország a miskolci születésű, az egykoron az MVSC-ben futballozó és Diósgyőrben is edzősködő Temesvári Miklóst kereste meg, s kérte egy kis esélylatolgatásra.

– Ugye annak köszönhetően nem lettünk legjobb csoport harmadikok, hogy az utolsó fordulóban nyertek a törökök és a kazahok is – mondta a 77 esztendős szaktekintély. – Erre lehet fogni, hogy balszerencse volt, bevallom, én magam sem gondoltam, hogy egyik eredmény sem jön be, úgy éreztem, a kazahok nem fognak nyerni Lettországban. A másik oldal az, hogy kétszer csak kínkeservesen vertük meg a Feröer-szigeteket, s ezek a győzelmek számítottak a legjobb harmadik hely esetében, mert a görögök lettek a csoport utolsók, és velük szemben csupán egy pontot hoztunk. Talán ezért nem lett volna igazságos, ha egyenes ágon kijutunk, bár a focira sosem lehet azt mondani, hogy igazságos…


Ön szerint kijut a magyar válogatott a franciaországi Eb-re a norvégok elleni pótselejtezőn?

Loading ... Loading ...

Az nyer, aki tíz alatt

Temesvári Miklós az alábbi tényeket is felvázolta:

– Az utóbbi időszakban volt már más alkalommal is harmadik a csoportjában a válogatott, csak akkor nem volt meg előtte ez a sansz, a harmadik hellyel, a pótselejtezővel. Tény, változott a kiírás, a lehetőség, emelték az Eb-döntőn részt vehető országok létszámát huszonnégyre, ha egyszer oda jutunk majd, hogy negyven hely lesz, akkor Luxemburg is kijuthat…

A volt KEK-negyeddöntős mesteredzővel ezt követően rátértünk a soron következő párharcra:

– A norvégok, szerintem, számottevő erőt képviselnek, van egy-két jó klubcsapatuk, illetve nem egy, nem kettő játékosuk neves Nyugat-Európai klubban szerepel, Angliában, Németországban… Én már éltem a magyar focinak abban a korszakában, amikor a svéd, a finn, vagy éppen a norvég csapat nem jelentett különösebb akadályt… Akkor teljesen mások voltak az erőviszonyok, azóta mindenki rengeteget fejlődött, ma már annak is örülni kell, ha valaki San Marinót 1-0-ra megveri idegenben. Atlétikában, példának okáért, egyszerűbb a helyzet, mert ott az győz, aki 10 másodperc alatt futja a száz métert, és nem az, aki 12 alatt. A labdarúgásnak meg van az a varázsa, hogy nem mindig az nyer, aki az erősebb, vagy annak vélik. Az nem kérdés, hogy mind a két szövetségi kapitány igyekszik a lehető legjobban felkészíteni a csapatát, de mellette ilyenkor bejön a szerencsefaktor, illetve a motiváció. Ebben biztos nem lesz hiány a játékosainknál, hiszen tudják, hogy történelmet írhatnak, inkább arra kell vigyázni, hogy ez ne csapjon át görcsösségbe. Előny, hogy kinn rendezik az első mérkőzést, de lehet hátrány is, ha nem olyan eredményt érünk el. Nyilván a legjobb verzió az oslói siker lenne, de egy rúgott gólos döntetlen is jó esélyeket kínálna a visszavágóra. Most, ebben a pillanatban 55 százalékot adok a norvégoknak, 45-t magunknak, de ez az ég világon semmit sem jelent, csak játék a számokkal.

Még azt is megkérdeztük Temesvári Miklóstól, hogy ő kit, kiket lát húzóembernek a válogatottban, és hogy ő milyen felállásban, rendszerben küldené ki a csapatot a pályára?

– Bár Gera Zoli már 36 éves, még mindig meghatározó az ő játéka. A rendszerbe nem igazán mennék bele, innen, itthonról, a karosszékből nem akarok okoskodni, aki megnézte, feltérképezte az ellenfelet, az biztosan tudja, hogy miként kell kiállni a norvégok ellen. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy amikor Dárdai Pali volt a kapitány, masszívabb volt a csapat, kiválasztotta azt szisztémát, amely ennek a keretnek a leginkább megfelel.

Húzóerő lenne

Az elismert szakember az alábbiakat is hozzátette az Észak-Magyarországnak:

– Magyarországon fejlődik az infrastrukturális háttér, ez elengedhetetlen, ez az alap. Már nem az van, mint akkor, amikor én voltam gyerek, hogy mindenki futballista akart lenni. Nem volt se telefon, se laptop, se tablet, szinte haza se mentem az iskolából, annyit rúgtuk a labdát… Most küzdeni kell a gyerekért, hogy egyáltalán sportoljon, hogy akarja a labdarúgást csinálni, mert ha nem, akkor adódik előtte számos más lehetőség. Az biztos, hogy ha a válogatott felmutatna egy kis sikert, vagy ide lehet sorolni a klubcsapatokat is, akkor az húzóerő lenne a fiatalok számára. Kellenek az akadémiák, csak arra nem lehet alapozni, hogy majd maguktól jönnek a tehetségek, én voltam olyan szerencsés, hogy Sir Alex Ferguson barátomnak köszönhetően nem egyszer járhattam a Manchester Unitednél, s láthattam, mi folyik ott. Egyébként nagyjából egy hónapja felhívott Alex, éppen beszélgetett egy német kollégájával, s azt kérte, betűzzem ki neki Csanádi Árpád nevét, aki a labdarúgásról három könyvet írt, régen ebből tanultak, ugyanis rengeteg nyelvre lefordították.

– Molnár István –


34 éve hivatalból

Temesvári Miklós a helyszínen látta a magyar válogatott legutóbbi sikerét a norvégok felett: a mieink 1981. október 31-én, világbajnoki selejtezőn, hazai pályán 4-1-re nyertek az „északiak” ellen.– Hivatalból voltam ott a Népstadionban, ugyanis akkor éppen az Újpesti Dózsa edzőjeként dolgoztam és két futballistám, Tóth Jóska és Törőcsik András játszott ezen a meccsen – sorolta mindezt az egykori tréner. – Nagyon jó volt a hangulat, hiszen közel 70 000 néző szurkolt a lelátókon, a mérkőzés után pedig különösen, hiszen eldőlt, hogy megnyertük a csoportot és megyünk a spanyolországi vb-re. A két volt játékosom közül Tóth Jóska egyszerűen elnyűhetetlen volt, ,,Törő” is kiválóan játszott, kár, hogy olyan helyzetbe került… Ő még bőven benne lehetne a magyar futballban, hitelesen mutathatna be bármit a fiatal tehetségeknek, ellenben olyanokkal, akik életükben egy taccsot nem dobtak be…



Sporthírek






hirdetés