Vitelki Zoltán: Nem volt hókuszpókusz

Akt.:
Vitelki Zoltán
Vitelki Zoltán
Miskolc – Az öt meccsen veretlen maradt szakvezető az eltérő edzésmunkával oldotta meg a motivációt.

A Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapatának vasárnapig volt megbízott vezetőedzője, Vitelki Zoltán volt szerkesztőségünk vendége.

Végre egy szép unalmas nyári nap, vége a pörgésnek…

Vitelki Zoltán: Szívesen tartanék edzést most is, de nem tagadom, azért jólesik a pihenés. Mert attól függetlenül, hogy mi ugyan nem aktívan csináltuk végig az edzéseket, volt vele munka, és a stáb tagjaival minden tréningről úgy mentünk be az öltözőbe, hogy elfáradtunk.

Azt csak kevesen tudják, hogy nemcsak a felnőtt csapat mellett kellett helytállniuk a stáb tagjainak.

Vitelki Zoltán: Mindenki csinálta a saját dolgát tovább az utánpótlásban, párhuzamosan a felnőtt csapatnál vállalt új feladatával. Sikerült úgy alakítani a programunkat, hogy ne legyenek nagy ütközések. Eleinte a nagy csapatnál még kora délután is tartottunk edzést, ami rövid idő múlva átkerült délelőttre, ez szakmailag és mentálisan is jobb volt, mint a kora délutáni időpont, mind az edzői stábnak, mind a játékosoknak.

Ezek szerint logisztikai feladatokkal is meg kellett birkózniuk…

Vitelki Zoltán: Tulajdonképpen igen. Ha semmi más, de az kiderült az elmúlt hetekben, hogy ilyet hosszú távon nem lehet párhuzamosan csinálni. Egy NB I-es felnőtt csapat teljes embert, teljes értékű stábtagokat kíván.

Ugorjunk vissza bő egy hónapot az időben, a felkérés körülményeire.

Vitelki Zoltán: Árki Gábor sport­igazgató hívott fel telefonon, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elvállalni a feladatot, és éreztette, hogy szeretné házon belül megoldani ezt az öt meccset. Ezt gyors egymásutánban több beszélgetés követte, és végül úgy döntöttem, hogy elvállalom, elvállaljuk, mert tudtam, hogy kit fogok felkérni segítőnek, segítőimnek. Nem is volt kérdés, hogy Kriston Pilu, Kiser Laci és Egri Attila munkájára szükség lesz.

Nem tűnt hálás szerepnek, a legtöbb ilyen helyzetben „beugró” általában a motivációs problémákat nem tudja megoldani. De ezzel most nem volt gond…

Vitelki Zoltán: Szerencsére nem. Nagy hókuszpókuszokat nem csináltunk, annyit tettünk, hogy az eddigiektől eltérő edzésmunkát végeztettünk a csapattal. Mint belülről jövőknek az volt a helyzeti előnyünk, hogy ismertük az előző szakmai stáb tevékenységét, és azt, hogy e helyett valami mást tudtunk adni, amire vevők voltak a játékosok. Ez az új impulzus lökést adott, a labdarúgók élvezték, hogy kapura lövésekkel telik az edzés, tetszett nekik, hogy külön foglalkoztunk a védőkkel és a támadókkal.

Azért nem mindenkinek tetszett minden – gondolok itt Jenerre, aki otthagyta az edzést, majd a kereten kívül találta magát…

Vitelki Zoltán: Amikor elvállaltam a feladatot, nem volt túl nyugodt az első nap előtti éjszakám, szerintem nem aludtam egy percet sem, csak az a járt a fejemben, hogy mit és hogy kellene csinálni. De amikor először léptem be az első csapat öltözőjébe mint a szakmai stáb vezetője, onnantól minden rendben volt. Pedig nem csináltunk mást, csak figyeltük a játékosokat, elsősorban az arcokat, mert kíváncsiak voltunk a visszajelzésekre. És igen, volt aki rosszul reagált, de nem lehetett pardon senkivel szemben sem, ugyanis alapvetésünk, hogy nem lehet a keretben olyan játékos, aki csak a saját érdekeit nézi, és nem törődik azzal, hogy egy közösségnek a tagja. És, ha egy játékos látja, megérzi, hogy edzője tanácstalan, vagy nincs megfelelő válasza egy reakcióra, az az edző a játékosok szemében elbukott. Mi pedig nem akartunk bukni, hanem szerettük volna igazolni, hogy van a diósgyőri edzői gárdában olyan tartalék, akik, ha szükséges, tudják szolgálni a klubot az átlagostól eltérő helyzetben is. Annak külön örülök, hogy ez sikerült, mert arra én is kíváncsi voltam, hogy Kriston Pilu a felnőtteknél is tudja-e hozni azt a habitust, azt a karaktert, orgánumot, edzésvezetést, amit az utánpótlásban csinál, és tudta. De Kiser Laci és a többiek is magukat hozták, és erre a mentalitásra a játékosok vevők voltak.

A bemutatkozó sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, a megszerezhető 15 pontból 15-öt szeretnének. „Csak” 13 lett, de ezt valószínűleg senki nem tartja kudarcnak…

Vitelki Zoltán: Remélem. Ez egy üzenet volt, mert nem tűzhettük ki azt célul, hogy 450 percnyi NB I-es élményt akarunk, mindegy, hogy milyen eredménnyel… Minden meccsen a győzelemért szálltunk harcba, és bár hallottam olyan hangokat is, hogy az ellenfelek csak ilyen, meg olyan csapatok voltak, de azok ellen nem tudtunk nyerni, akik ellen nem játszottunk. Ha a Ferencváros vagy a Debrecen lett volna az ellenfél, akkor ellenük tettünk volna meg mindent a sikerért.

Tudja, hogy az NB I-es meccsek terén jelenleg Ön a második legeredményesebb szakvezetője a DVTK-nak?

Vitelki Zoltán: A második?

Igen, mert Bukovi Márton, miután feljuttatta a csapatot az NB I-be, 1963-ban, az első megnyert bajnoki után lemondott…

Vitelki Zoltán: Az biztos, hogy örülünk annak, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget, és amit szerettünk volna csinálni, amit elképzeltük, azt nagyrészt valóra tudtuk váltani. De minden mulandó, túlságosan sok következtetést nem szabad levonni ebből. Örüljünk, hogy így sikerült befejezni a bajnokságot, hogy több pontot szereztünk, mint tavaly, és bízzunk benne, hogy a következő szezon is ilyen lesz, és ez a mostani csak egy szép emlék lesz, egy olyan valami, amire a szurkolók, a szakmai stábunk szívesen emlékszik vissza.

És mi van, ha nem így lesz, nem lesz mulandó? Mert ha nem jönnek az eredmények, akkor a szurkolók Vitelki Zolizni fognak…

Vitelki Zoltán: Szépen kérek mindenkit: adjon türelmet az új edzői stábnak, hiszen egy ilyen közegbe belépni edzőként, játékosként nagy felelősség, nagy teher. Én hiszem, hogy Bekő Balázsnak megvan a szakmai tudása ahhoz a feladathoz, amit elvállalt. Lehet látni, hogy amíg rend volt Kecskeméten, addig tudott normálisan dolgozni. Az egyik legfontosabb, hogy az általunk elkezdett munka, már ami a fiatalok építését, beépítését illeti, őt is jellemezte Kecskeméten, és a magyar futball szebb jövője részben ebben rejlik.

Nemes, Boros. Mondjon még neveket, ha vannak, hiszen ha valakinek, akkor Önnek ismernie kell a diósgyőri utánpótlást. Mert anélkül, hogy sztároknak akarnánk kikiáltani ezeket a most bemutatkozott fiatalokat, jó volt látni, hogy van „hazai termék” is.

Vitelki Zoltán: Nagy büszkeséggel tölt el, hogy mi lehettünk azok, akik beállítottuk őket, remélhetőleg karrierek indulnak el, bízom benne, hogy töretlen lesz a fejlődésük. Erről a két fiúról, vagy mondjuk Csicsváriról valószínűleg kevesen hallottak a szurkolók közül eddig, és nem akarok további nevekkel dobálózni, de vannak ügyes gyerekek minden korosztályban. De a tehetségeket fel kell építeni, tesztelni kell őket erős körülmények között.

Nem akarta a fejét a falba verni az elmúlt napokban, amikor a saját licenc ügye az eszébe jutott?

Vitelki Zoltán: Dehogynem.

Miért nem iratkozott be eddig?

Vitelki Zoltán: Ezt inkább hagyjuk. Maradjunk annyiban, hogy ha 2017-ben indul, akkor jelentkezek, ha hamarabb is lesz pro-licences tanfolyam, akkor akkor.

És minek a pro-licenc?

Vitelki Zoltán: Hogyhogy minek? Szeretnék komoly szinten edzősködni, felnőtt csapat mellett, az első osztályban. Eddig is ez a fajta világ vonzott, de az elmúlt öt hét végleg eldöntötte, hogy nem kell más célt, kihívást keresnem az életben.

Berecz Csaba


Névjegy: Vitelki Zoltán

  • Születési idő, hely: 1970. 09. 13., Miskolc
  • NB I-es mérkőzés/gól: 183/11
  • NB I-es, NB II-es és NB III-as mérkőzés/gól Diósgyőrben: 344 /23
  • Játékos pályafutás: DVTK utánpótlás (1983-1989), MVSC kölcsönjátékos (1989/1990), DVTK (1990-1997), Kazincbarcikai SC (1997/98), Vác FC (1998/99), DFC (2000), Borsod Volán (2000), DVTK (2001-2008), Mezőkövesd SE (2008-2010)
  • Edzőként: DVTK utánpótlás (2004-), DVTK felnőtt (2015)








hirdetés