“Nem törődnek az emberrel.”

“Nem törődnek az emberrel.”
Szombaton a Zsarnain jártunk. Kidőlt vasoszlop, felszedett aszfalt és egy üresen álló parkolóőr-bódé fogadja azokat, akik a piac parkolójába szeretnének beállni.

Most még lehet itt parkolni, sőt annak ellenére, hogy tábla hirdeti, fizetőparkoló, jelenleg ingyen beállhatunk. De már nem sokáig.

A piac területének felét – pont azt, ahol most a vásárlók hagyhatják autóikat – eladták. Azok az árusok pedig, akik korábban az eladott területen pakoltak ki, most kénytelenek helyet keresni a megmaradt placcokon.

A Zsarnai-piac területét betonoszlopok szelik ketté. A kereskedők elmondása szerint egyik-napról a másikra a piacfelügyelőség leverte a betonoszlopokat, leválasztva ezzel a terület mintegy felét. Akad még egy-egy kereskedő, aki a parkoló autók között pakolta ki apró használt cikkeit.

Serbán Jánosné se itt, se ott nincs. Azaz szombaton a betonoszlopok közé telepedett ki fonott kosaraival. Még nem tudja, hogy a jövőben hol kap helyet a Zsarnain. Korábban az eladott területen árult. Korábban, úgy 30 évig. Vevői megszokták, tudták, hogy ott megtalálják a „kosaras” asszonyt. Most is arról panaszkodott, hogy több megrendelése van, és vevői nem találják majd meg őt. Nem tudja mi lesz vele, hol kap majd helyet a csökkentett területű piacon. Ahogy ő mondta: Nem törődnek az emberrel.

NSzR

Nincs jövője
Boncsér Zoltán édesanyját kísérte el a piacra vásárolni. Ő azt mondja, ritkán jár ki a Zsarnaira, de időnként eljön nézelődni. Nem érti ő sem, hogy miért volt szükség a terület csökkentése, szerinte káosz lesz, ha ennyi kereskedőt összezsúfolnak kisebb helyre. De ahogy ő fogalmazott: Úgy sincs ennek már nagy jövője.









hirdet�s