„Nem mondom, hogy túl könnyű ez a pálya, óriási a felelősség rajtunk”

„Nem mondom, hogy túl könnyű ez a pálya, óriási a felelősség rajtunk”
© Fotó: Kozma István
Sárospatak – Hogyan folyik ma a tanítójelöltek képzése Sárospatakon? Kíváncsiak voltunk, így ellátogattunk a városba.

Az 1.a osztály tanulásra készen áll, legalábbis ezt jelentette a hetes az imént, tehát kezdődhet az énekóra. Jutka néni bemutatkozik. Ezt azért teszi, mert nem ő az állandó tanítónője a kicsiknek, hanem főiskolai hallgató, aki tanítási gyakorlaton van most éppen az elsősöknél. Igaz, korábban már tartott ebben az osztályban órát, de nem mindenki emlékezett rá. És mivel az elsősök őszinték, egyikük meg is jegyzi: „én nem emlékszem Jutka nénire”.

– Nem baj, most újra megismerkedünk – jön a kedves válasz, majd kezdődik a komoly munka: énekes köszönés, légzőgyakorlat, egy kis beéneklés.

– Tapsoljuk el a nevünket! – kéri Jutka néni. Tá-tá? Vagy inkább ti-ti-tá? A bátrabbak rögtön vállalkoznak rá, de van, aki nem szeretné. Semmi baj, majd legközelebb.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

Aztán előkerül a furulya, Jutka néni ismerős dallamot játszik. A kicsik találgatnak. Hallották már, de a szövegét nem találják el rögtön, végük csak megfejtik: Kék selyemkendő, zöld selyem rojtja… éneklik közösen.

A Sárospataki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába látogattunk el az elmúlt héten annak apropóján, hogy a Bodrog menti városban 160 éve képeznek tanítókat. A Rákóczi iskola a Sárospataki Comenius Campus gyakorlati képzését biztosító gyakorlóhelye. Vajon hogyan folyik ma a tanítóképzés, és vajon mit gondolnak a mai tanítójelöltek a pályáról? Azért jöttünk, hogy mindezt megtudjuk.

Az énekóra után az igazgatói irodában ültünk le egy kis beszélgetésre a hallgatókkal és az iskola vezetőivel.

„Tanítani szeretnék”

Danyi Regina harmadéves a főiskolán. Kiderül, kalandos úton került a sárospataki campus tanító szakára.

– Érettségi után, amikor pályát kellett választanom, az édesanyám tanácsolta a tanítói pályát. Hallgattam rá, bár akkor nem éreztem úgy, hogy ez lenne a nekem való. Jelentkeztem az ELTE-re, de nem vettek föl. Akkor úgy döntöttem, hogy elvégzek egy OKJ-s képzést, ami pedagógiai és családsegítő munkatárs szakmát adott. Amikor azonban a gyakorlatomat töltöttem egy iskolában, nagyon zavart, hogy engem alig engedtek a gyerekek közelébe, nem foglalkozhattam velük. Pedig akkor már évek óta, nyaranta táboroztattam gyerekeket. Igazából akkor jöttem rá, hogy igenis, én tanítani szeretnék – meséli Regina. Kiderül, jól döntött.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

– Nem mondom, hogy könnyű a pedagóguspálya, mert egyáltalán nem az, óriási a felelősség rajtunk, de nagyon élvezem. Örömet okoz, hogy taníthatok, és hogy készülhetek az órákra. Most még könnyű dolgom van, mert egy héten csak egy órát tartok, de úgy gondolom, hogy ha ezt most én teljes szívvel és felelősséggel csinálom, ha mindent beleadok, akkor ez később úgy fog megtérülni, hogy csak elő kell húznom a tarsolyomból a most megszerzett tudást. Boldog vagyok, hogy gyerekek között lehetek, és hogy izgalmasabbá tehetem számukra a tanulást – mondja lelkesen Regina.

Türelemmel, odafigyeléssel

Andrássy Judit Barbara már negyedéves, őt láttuk az imént tanítani. Megtudjuk tőle, hogy a tanítójelölteket arra is felkészíti a főiskola, hogy az ország különböző iskoláiba igencsak különböző gyerekek járnak, akik különböző körülmények közül érkeznek.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

– Külön órán tanultunk például arról, hogyan kell bánni a halmozottan hátrányos helyzetű kisdiákokkal. Sok-sok türelemmel, odafigyeléssel lehet őket sikeresen tanítani. Tanév elején pedig egy olyan iskolában voltam szakmai gyakorlaton, ahol egy osztályba csak 3-4 gyerek jár. Itt az iskola pedagógusaitól és igazgatójától tudtam meg sok hasznos tudnivalót. Nekem szerencsém van abban, hogy az anyukám is pedagógus, gyógypedagógus is, és neki sok hátrányos helyzetű gyermeke van. Óvodában dolgozik, és sokszor ott vagyok vele, segítek neki a különböző rendezvényeken. Tehát a pedagógusmunkába szinte belenőttem, és láttam, hogy az anyukám hogyan foglalkozik a kicsikkel – sorolja Judit. Elmondja azt is, mivel egy-egy osztályba különböző képességű gyerekek járnak, a differenciálás hozhat eredményt.

– Aki lemaradt vagy megakadt, ahhoz többször odamegyünk, és segítünk neki, aki viszont hamar kész van, annak pluszfeladatot adunk, hogy ne unatkozzon, ne rosszalkodjon. Az is nagyon fontos, hogy az óra játékos legyen, és hogy a gyerekeknek felkeltsük az érdeklődését. Ma már jó lehetőség erre az interaktív eszközök használata. Arról is tanultunk, hogyan kell játékokat készíteni az interaktív táblán, amit aztán az órán használni tudunk. A gyerekeket folyamatosan mozgatni kell érdekes feladatokkal – ad egy kis ízelítőt a kicsikkel való bánásmód fortélyaiból Judit.

Az aktivitásra épít

Itt kapcsolódik a beszélgetésbe a harmadéves Krakovszky Regina, aki hozzáfűzi, hogy a legújabb pedagógiai módszerekkel is megismerkednek a hallgatók a főiskolai évek alatt. Elmélet és gyakorlat, így áll össze a képzés. És bár amikor az elméletet tanulták, meglehetősen nehéznek találták, de most, amikor már a gyerekekkel foglalkoznak, vált számukra világossá, hogy az elméleti képzés rendkívül hasznos volt.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

– Hejőkeresztúrba is elutaztunk, hogy az ott alkalmazott KIP-módszert tanulmányozzuk. A bemutatóóra után mi is elmondhattuk, hogy nekünk milyen benyomásunk volt a látottakról, mit adott az óra, és építkeztünk belőle. De nemcsak Hejőkeresztúrban láttuk ezt a módszert, hanem itt, a gyakorlóiskolában is, hiszen több pedagógus használja ezt a programot. Azt tapasztalom, hogy mindenki igyekszik a gyerekek aktivitására építeni. Például az én falumban, Legyesbényén, ahol szintén voltam gyakorlaton. Én is ezt szeretném majd alkalmazni, és a szakdolgozatomat is ebben a témában szeretném írni. Persze figyelembe kell majd vennem, hogy milyen osztályom lesz. Mert vannak olyan gyerekek, akik nem szeretnek szerepelni, náluk más módszer hozhat sikert – magyarázza Regina.

Hegyi Erika


Szívesen vállalták a feladatot

– 2013 őszén keresett meg minket az egri főiskola rektora, hogy gyakorló helyszínt keresnek a pataki tanítóképzőnek, mivel a korábbi gyakorlóiskola egyházi fenntartásba került – szólt a kezdetekről Szegedi Istvánné, a Rákóczi iskola igazgatója. – Mi gondolkodás nélkül azt mondtuk, Sárospatakon helye kell hogy legyen a tanítóképzőnek, és biztosítjuk a gyakorlóhelyszínt. Ez a lépés iskolánk szakmai fejlődését nagyban elősegítette, az új, innovatív eszközöket, módszereket nemcsak a hallgatók, hanem a kollégák is használják. Első évben 9-en végeztük el a gyakorlatvezető mentortanár–képzést. Közöttük én is, hiszen szerettem volna tudni, hogy mit kell tudniuk azoknak a kollégáknak, akik a hallgatókat készítik fel a pályára.

Az iskola gyakorlati képzését Szegediné Gonda Zsófia koordinálja. Ő mindehhez azt teszi hozzá, hogy azért is vállalták szívesen a munkát, mert megtiszteltetésnek és komoly kihívásnak tekintették ezt a lehetőséget, de a döntés meghozatala előtt egyeztettek a tantestülettel, mivel a feladat komoly felkészülést és csapatmunkát kíván meg. Több kolléga valamikor maga is a régi gyakorlóiskola diákja volt, kellemes emlékeket őrizve abból az időből, (ő maga is) és tapasztalatból tudják, hogy a gyerekek számára mennyire érdekessé, motiválóvá tehetik a tanulást a fiatalság varázsát hozó hallgatók. A pedagógusok szívesen vállalták a pluszmunkát, és szívvel-lélekkel végzik ezt a feladatot. Nem gyakorlóiskolaként, hanem gyakorlati képzést biztosító gyakorlóhelyként működnek, ahol a kollégák teljes óraszámban tanítanak amellett, hogy a hallgatókkal foglalkoznak. Az Oktatási Hivatal bázisiskolájaként egyébként is gyakran jönnek hozzájuk más iskolákból pedagógusok szakmai tapasztalatszerzésre. Mindenképpen becsülendő, hogy a pedagógusaink meg merik mutatni másoknak is, hogy hogyan dolgoznak – fogalmazott az igazgatóhelyettes.








hirdet�s