„Nem mondhatjuk, hogy egyeseket érint, másokat pedig nem”

„Nem mondhatjuk, hogy egyeseket érint, másokat pedig nem”
© Illusztráció - divany.hu
Borsod-Abaúj-Zemplén – Hogyan lehetne és kellene visszaadni abból az időből, amelyet az internet elvesz a kapcsolatainkból? Interjú a problémás internethasználatról: Dégi László Csabával.

A közösségi médiától való függés megközelíthető úgy is, mint a fiatal korosztályt érintő generációs probléma. A szakember el is magyarázza, miért.

Dégi László Csaba (Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Kar) addiktológus válaszolt Bujdos Attila kérdéseire.

Mi lehet az oka, hogy a függőséghez generációs problémaként közelítünk? Miközben közösségi médiafelületet gyakorlatilag életkortól függetlenül használunk.

Talán az a helyes kifejezés, hogy életkortól függetlenül: használhatunk. A statisztikák szerint az elmúlt 15 évben az internethasználók-, felhasználók száma ezerszeresen növekedett. Ez indokolja, hogy egyre gyakrabban kerül szóba: mennyire élünk, illetve élünk vissza az internet lehetőségeivel. Ez alatt a 15 év alatt például Amerikában megduplázódott azoknak a száma, akik hetente több mint húsz órát töltenek online. Ez körülbelül 50 millió embert jelent az Amerika Egyesült Államokban. Különösképpen aggasztó, hogy ennek a negyede a 13-17 évesek, az iskoláskorúak korosztálya. Olyan réteget képviselnek, amelyik szinte állandóan az interneten van. Amerikában ma már gyakran nem is azt mondják rájuk, hogy teenagers, hanem, hogy screenagers – vagyis tizenévesek helyett a képernyő korosztályát emlegetik ezzel az angol szójátékkal. Valóban megközelíthető tehát generációs kérdésként is, de semmiképp nem mondhatjuk azt, hogy egyeseket érint, másokat pedig nem – mindenkit érint. A különbségek közül kiemelhető, hogy a most középkorú vagy idősebb személyek a családban, illetve a baráti körben szocializálódva még úgynevezett offline, személyközi stratégiákat dolgoztak ki a közös idő eltöltésére. További, életkorból eredő különbség, hogy fiatal korban az önexpresszió számít – annak van nagy értelme, ha megmutathatom magamat. Felnőtt korban pedig inkább annak, ha teszek valamit a családomért, a társadalomért, a polgártársaimért.

A függőséggel szemben az ön által is ajánlott kategóriát használva: mit tekinthetünk problémás internethasználatnak?

Egyetértek azokkal a szakmai irányelvekkel és javaslatokkal, amelyek szerint a napi 4 órányi, vagy annál hosszabb idejű internethasználat már a problémás kategóriájába tartozik.

Ha a függésben nem csak az internethasználatra fordított idő mennyisége lehet a probléma, hanem a cél, amelynek érdekében használjuk a közösségi médiát, létezik-e objektív szempontunk eldönteni: mi a helyes, vagy helytelen cél?

Én azt gondolom, hogy ebben a kérdésben igen fontos az idő is és a cél is. Kívülről nem lehet eldönteni, mi a helyes és mi a helytelen. Viszont az figyelembe veendő, hogy az internethasználat, az online élet mit alakít át az offline életünkben, mit vesz el a személyközi kapcsolatainkból, és mit ad cserébe. Ha így mérlegelünk, talán meg tudjuk állapítani, hogy kinek mi éri meg, és mi nem éri meg. Érdemes végigvenni azokat a kérdéseket, amelyeket Demetrovics Zsolt és társai állítottak össze, amikor a problémás internet­használat kérdőívét kidolgozták. A sok közül néhány kérdés: milyen gyakran fantáziál az internetről, vagy gondolkodik róla, milyen lenne ­online, amikor nincs az interneten? Milyen gyakran érzi, hogy csökkentenie kellene az interneten eltöltött időt? Hányszor fordult elő, hogy csökkenteni szerette volna az interneten eltöltött időt, de nem sikerült? Milyen gyakran érzi magát feszültnek, ha nem tudja használni az internetet ameddig akarja? Milyen gyakran választja a partner helyett az internetet? Ezeket megválaszolva kerülhet mindenki közelebb ahhoz, mennyire problémás, vagy sem a vizsgált internethasználata.

Napjaink egyik létező hozzáállása a felhasználás kontrollja: például, hogy a szülő ellenőrizze, a gyermeke mire használja a közösségi médiát, és ha szükségesnek látja, korlátozza a felhasználást. Tudja-e a szülő, hogy az egyszerűen eldönthető tartalmakon túl (pornográfia, fizikai erőszak ábrázolása), melyek a valóban káros tartalmak?Miután a fiatalabb generáció eleve jobban ismeri a net világát az apák nemzedékénél.

A szülők manapság tényleg a korlátozás eszközével szoktak próbálkozni. Ezzel szemben – szerintem –, talán jobban működne a tudatosságra, önfegyelemre nevelés. A tudatosság és az önfegyelem minden jelét pozitív megerősítésnek kellene kísérnie. Nem utolsósorban a szülői példakép segítene ­sokat e téren. Látni kell, hogy az internet­használat miatt egyre kevesebb idő jut egymásra, talán az együtt töltött idő minőségével – a minőségi idővel – ­lehetne vala­melyest kompenzálni ezt. A központi kérdés ebben a jelenségben: hogyan tudunk minőségi időt adni és kapni. Ez lehetne az egyik legfontosabb eszközünk, amivel a problémás internethasználat kérdését jobban megközelíthetnénk.

– ÉM –








hirdetés




hirdet�s