Nem módosított pályát, pedagógus maradt

Kisgergelyné Szemcsák Éva: Aktív sportolóként is mindig százegy százalékra törekedtem, most is ilyen vagyok, máshogyan nekem nem megy
Kisgergelyné Szemcsák Éva: Aktív sportolóként is mindig százegy százalékra törekedtem, most is ilyen vagyok, máshogyan nekem nem megy - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Kétszeres sílövő olimpikon volt, újabban pedig a lovassportban vállalt szerepet. Interjú: Kisgergelyné Szemcsák Évával, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lovas Egyesület elnökével.

Ilyen óriási fordulat ritkán következik be egy sportember életében. Aktív korában nagy bravúrnak számított, hogy Miskolcról – a Bükkből és a Mátrából – eljutott a téli ötkarikás játékokra. Első szereplésén még csak tizenkilenc esztendős volt: a magyar váltó tagjaként a tiszteletet parancsoló tizenhetedik helyre futott be Lillehammerben. Megjárt számos világbajnokságot és világkupát, a különböző szintű és rangú hazai viadalokon pedig hosszú ideig képviselte szűkebb pátriánkat.

Aligha tévedünk, ha leírjuk: Szemcsák Éva Borsod-Abaúj-Zemplén megye közelmúltbeli sporttörténelmének egyik legnevesebb és legszínesebb hölgye.

Az ön, nevezzük így, pályakorrekciója egyenesen példátlan. Egykori kétszeres sílövő olimpikonként hogyan került a lósportba?

A nagylányom, a ma már tizenhárom esztendős Kata mintegy tíz évvel ezelőtt, ezt a gyönyörű műfajt választotta magának. Én, mi pedig jó szülők módjára természetesen mellé álltunk. Azt mondtuk, ha úgy gondolta, hogy erre a magyar nemzeti sportra voksol, akkor támogatjuk őt.

A mondás szerint: mit keres a csizma az asztalon? Nem gondolt arra, hogy ebben a körben, vagy társaságban nem lesz hitele?

Régi bútordarab vagyok már a szakmában, ezért kijelenthetem: nem a sportág számít, hanem a sport iránti elkötelezettség. A családunkban ez a szemlélet mindent visz, a gyerekeimet ennek jegyében nevelem, neveljük. Nem alkalmaztunk kényszert, ilyen szóba sem jött, a gyerekeink ezért tudják szívből csinálni, mint egykor én is, hiszen száz lányból hány választja a biatlont, vagy magyarosítva a sílövészetet? Mondjuk egy…

Helyi szövetségi elnök lett. Minek köszönheti, hogy előbb elfogadta, majd megszavazta a tagság?

Személyes történetem 2018 márciusára nyúlik vissza. A Magyar Lovas Szövetség kérésére a megyei szervezeteknek újjá kellett alakulniuk, és ekkor találtak rám és választottak meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lovas Egyesület elnökévé. Ugyan nem kérdeztem, de lehetséges, hogy figyelembe vették hajdani eredményes pályafutásomat. Irányításommal mit csinálunk? Edzőtáborokat szervezünk, támogatásra pályázunk, távlati tervünkben pedig egy olyan lovasközpont kialakítása szerepel, ahol sajátos eszközeinkkel kiemelten támogathatnánk a versenyzőket, az élsportot. Aktív sportolóként is mindig százegy százalékra törekedtem, most is ilyen vagyok, máshogyan nekem nem megy, csak így tudom csinálni. Remélem, hogy ezt értékelni fogja a tagság.

Magas szintre jutott egykori sílövőként ért-e az újdonsült sportszakmájához?

Akkor nézzük az életrajzomat. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem német nemzetiségű tanítói szakán végeztem, majd tíz évig tanítottam, és kijártam a Testnevelési Főiskola rekreáció szakát, amelyen a szabadidő kulturált eltöltésére képzik a hallgatókat. Tíz esztendő alatt, akarva, akaratlanul sok minden ráragad az emberre, de én soha nem akarok okoskodni. Elmondom a véleményemet, a meglátásomat, de a szakmát meghagyom a szakembereknek.

Megyénkben egységes ez a műfaj, vagy a széthúzás jellemzi?

Úgy tapasztalom, hogy a sportolók, a lovasok itt egy nagy családot alkotnak, de a lehetőségeink a régión belül nagyon korlátozottak. Nincs olyan saját lovaspályánk, amely lehetőséget biztosítana a magasabb szintű versenyekre. A környékünkön az egyetlen ilyen pálya a Lovagi Tornák Tere, melynek általunk történő használatba vétele állandóan akadályokba ütközik. Ezért folyamatosan keressük az új helyszíneket, az új megoldásokat.

A gyengébb nem képviselőjeként mivel tud tekintélyt szerezni önmagának?

Nem az számít, hogy ki vagyok – férfi, vagy nő –, honnan jöttem, miként az sem, hogy korábban mit tettem le az asztalra. Az a lényeg, hogy most mivel tudom segíteni ezt a műfajt. Minden idegszálammal arra törekszem, hogy támogassam, sőt könnyítsem meg a lovasok mindennapjait, és teremtsek számukra olyan lehetőségeket, amelyeket ki tudnak használni.

Árulja el: miért kedveli a lovassportot?

Erre a kérdésre nehéz a választ megfogalmazni. Azt szeretem nézni, hogy mire képes a ló és a lovas párosa, ennek a látványa megnyugtat. Egészen addig, amíg nem a lányom ül a lovon, ebben az esetben ugyanis nagyon izgulok, hiába, az anyai ösztönök bennem is dolgoznak.

Ült már lovon?

Természetesen, másként hogyan tölthetném be a tisztségemet. A lányom korábban sokat kérdezősködött és arra jutottam, hogy csak és kizárólag akkor tudok neki hitelesen segíteni, ha ugyanazt csinálom és érzem, amit ő. Ezért immáron hat éve megtanultam lovagolni, de a három gyerkőc és a mindennapi feladatok mellett, vagy miatt csak ritkán hódolhatok ennek a csodálatos sportnak.

Hány éves kortól ajánlja a gyerekeknek a négylábút?

A ló nincs életkorhoz kötve. Ezt az intelligens, kedves, okos és az emberhez ragaszkodó állatot már nagyon korán el lehet kezdeni simogatni, szeretgetni, a lovaglást pedig szépen, fokozatosan. Kata lányom mindössze három és fél éves volt, amikor először ült lovon.

A szülei köztiszteletben álló orvosok, hosszú évtizedek óta praktizálnak. Mit szóltak a pályamódosításához?

Bocsánat a helyreigazításért: nem módosítottam pályát, most is pedagógus vagyok és az is maradok. A gyerekekért teszek mindent, amit teszek – a sajátjaimért és a másokéért. Az anyukám és az apukám mindig arra tanítottak, hogy azt csináljam, amit szeretek. Ők is így tesznek, a mai napig szívvel és lélekkel dolgoznak, mert imádják azt, amit csinálnak. Magam is így vagyok ezzel, tehát az alma nem esett messze a fájától. Otthon mindenki tudja rólam, hogy a sok munka mellett boldoggá tesz az, amit végzek, ezért támogatnak.

A napokban Miskolctapolcán tartott lovas bálban a saját lányát – mint eredményes versenyzőt – is köszöntötte. Milyen érzéssel tette?

Nagyon büszke vagyok Katára és a másik két lányomra is. A maguk által választott sportágban a legjobbra törekszenek, de ettől még fontosabb az, hogy a sport, a testmozgás életük részévé vált. Ebben, ha szabad így fogalmaznom, rám ütöttek.

Van-e saját patásuk?

Sajnos nagyon nehéz jó lovat találni. Mi Sajószentpéteren lovagolunk, ott naponta több négylábúval iskolázhat Kata. Versenyezni kétségtelenül saját lóval érdemes, ajánlják is, ez azonban nagyon drága mulatság lenne.

A megyei népszerűségi listán hol áll a lovassport?

Rendkívül elterjedt és közkedvelt, leginkább a gyerekek körében, a kicsik pedig lelkesedésből lesznek versenyzők. Örömmel „jelentem”, jó úton járunk: lovasnemzet voltunk, vagyunk és leszünk.

Nyakunkon Tokió, a 2020-as nyári olimpia, amelyet mi, magyarok felfokozott izgalommal várunk. Magyar és borsodi lovasesélyek?

Szeretném azt mondani, hogy igen, vannak éremesélyeink, de a lovaglás ettől messze van, a realitásokkal számot kell vetni. A lépcsőfokokat nem lehet kihagyni, átlépni. Nagyon sok pénz és egy jól felépített rendszer kell(ene), és akkor egyszer a helyi lovassportban is összejöhet az, ami nekünk, sílövőknek a Miskolci Honvédban összejött.

Apropó anyagiak. A lovassportot egyesek szerint megöli a pénz. Ez így van?

Igyekszem diplomatikusan fogalmazni, ha másért nem, akkor a tisztségem okán. Idézem a szentenciát: amilyen lovad van, olyan lovas vagy. A jó ló viszont drága – vagy pontosabban fogalmazva méregdrága.

Milyen kapcsolatot ápol egykori síző és sílövész sporttársaival, mondjuk így, a Miskolci Honvéd régi bükki ,,motorosaival”?

A közösségi portálokon tartjuk a kapcsolatot, napjainkban ez így könnyen megy. Az egykori olimpikon Szöllősi István magyar biatlonról és sífutásról szóló, napjainkat érintő elemzéseit például nagy élvezettel olvasom.

Végleg hátat fordított a téli sportoknak?

Ezekre mostanában tényleg nincs időm. Érdekesség, hogy mind a három gyerekem más sportot választott. Maja és Hanna egyaránt kézilabdáznak az iskolájukban és fociznak a DVTK-ban, én meg nézem és segítem őket. A téli elfoglaltságok, például a síelés, már nem férnek bele a napjaimba, a szánkózásra persze mindig szakítunk időt.

Hány évre szól a mandátuma és milyen tervei vannak?

Két esztendőre választottak meg, és merész elképzelésekkel rendelkezem. Leginkább több versenyt szeretnék a környéken, mert divatos szavakkal élve, ez költséghatékony, aztán egy minden igényt kielégítő lóversenypályát, és még sorolhatnám. Lehet, hogy a két év kevés lesz ezek megvalósítására, de ha letesszük az alapokat és elkezdünk valamit, munkálkodásunk sikeres lehet.

Végezetül muszáj szóba hozni a sportban különösen kikerülhetetlen kérdést: nem fél attól, hogy megbukik, vagy uram bocsá’, a szavazói megbuktatják?

Az az ember, aki fél a bukástól, bele is fog bukni a munkájába. Lehet, hogy naiv vagyok, mégis kimondom: hiszek az elvégzett munkában, ezért dolgozom a lovassportban.

Kolodzey Tamás


Kisgergelyné Szemcsák Éva

Életkora: 43 esztendő

Végzettsége: főiskola

Foglalkozása: tanár

Családi állapota: férjezett

Gyerekei: Hanna, Maja, Kata

Eredeti sportága: sílövészet

Klubja: Miskolci Honvéd

Téli olimpiai szereplése: 1994 (Lillehammer – Norvégia), 1998 (Nagano – Japán)

Társadalmi tisztsége: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lovas Egyesület és a Diósgyőri Lovassport Egyesület elnöke

Hobbija: sport, utazás, olvasás