„Nem minden a súly és az izomtömeg”

Akt.:
A vezetőedzőnek a legfontosabb célja, hogy kivívja a csapattal az élvonalban való bennmaradást
A vezetőedzőnek a legfontosabb célja, hogy kivívja a csapattal az élvonalban való bennmaradást
Miskolc – Vonal felett, a 10. helyről várja a tavaszi folytatást a Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgó­csapata. Interjú: Fernando Miguel Fernández Escribanóval, a DVTK vezetőedzőjével.

Tizenhét pontot szerzett az ősszel lejátszott 18 fordulóban a Diósgyőri VTK élvonalbeli együttese. A szereplésről Fernando Miguel Fernández Escribano vezetőedzővel beszélgettünk.

Nem elégedett, elégedett, vagy nagyon elégedett?

Elégedett vagyok. Azt nem mondhatom, hogy nagyon elégedett, ugyanis nem felejthetőek el a kezdeti nehézségek. Viszont volt két olyan mérkőzésünk most a végén, a Haladás és a Kisvárda ellen, ahol úgy gondolom, négy pont bennmaradt abban a bizonyos zsákban. Meg kell tartanunk a továbbiakban is az elhivatottságot és a nyugalmat, már csak azért is, mert egy ponttal vagyunk a vonal felett.

Mi a véleménye összességében erről a félévről, a bajnokságról?

Érdekes a magyar bajnoki kiírás, más, mint a többi európai liga. Tizenegy ellenfél van, könnyebb analizálni az ellenfeleket, mindenki jól ismer mindenkit. Ahogyan mindig is mondtam, májusban fog eldőlni, miként alakul a bajnokság, ki hol végez. Számunkra fontos, hogy egy ötmeccses pozitív széria után pihenhetünk egy kicsit, de látjuk, amit már júliusban láttunk: egy nagyon nehéz bajnokság zajlik, a cél a bennmaradás kiharcolása. Kiegyenlített pontvadászat a magyar, a Ferencváros és a Vidi kiemelkedik, nem csak költségvetés tekintetében, játékosminőségben is a többi klub előtt járnak. A többi csapat mögöttük van. Jön a Honvéd, amely nemrég bajnok volt, aztán a Debrecen is, amely előtte nagyon sikeres volt. Az alatta lévők vannak nagyjából egy szinten, küzdenek egymással a saját céljaik érdekében.

Nehezen indult be a bajnokság a DVTK számára, de hitt a csapatban, akkor is, amikor már kevesen. Mégis mi táplálta az optimizmusát?

A szemem az edzéseken. Amit ott láttam, az alapján bíztam a játékosokban. Napról napra dolgozom velük, tudtam, hogy több van bennük, nagyobb potenciál. Amikor nem jöttek az eredmények, azt hallottam sok embertől, hogy tíz játékost kellene igazolni, nekem pedig az volt a véleményem, hogy legyünk csapat. Mert szerintem igenis vannak a keretünkben jó játékosok, s azon dolgoztunk, hogy egy egységet hozzunk létre, és az működjön.

Hogyan élte meg, át az úgymond nehéz napokat, amikor sokan a távozását követelték az eredménytelenség miatt, hogy fel kellene adnia ezt a munkát?

Nyilvánvalóan a győzelem a legjobb dolog, mindenkit az tesz boldogabbá, de én akkor sem igazán foglalkoztam azokkal a külső hangokkal, amelyekre céloz. Egy edzőnek az a dolga, hogy dolgozzon a csapattal, a játékosokkal, s legyen fejlődés, vigye előre a klubot. Ez alapján ítélik meg a munkámat. Eltöltöttem már több mint 20 évet a profi fociban, átéltem már hasonló helyzeteket, játékosként is, úgy érzem, tudom kezelni az ilyen szituációkat. Tisztában kell lenni azzal, mik egy csapat lehetőségei, realistának kell maradni. Nem hazudtam sosem, elmondtam a szezon elején, hogy jelenleg ez a csapat abban a versenyben tud részt venni, hogy megőrizze az elsőosztályú tagságát. Ezt próbálom teljesíteni.

Egy profi edzőnek, profi osztályban minden bizonnyal nem az az élete álma, hogy a kiesés ellen küzdjön a csapatával. A pénz mellett mi kellene ahhoz, hogy a DVTK a következőkben más célért, netán a dobogóért harcoljon?

Arra most felesleges időt pazarolni, hogy a következő szezonról beszéljünk, de: az egyik legfontosabb előfeltétel, alap lehet a jelenlegi csapat, amely nagyon fiatal. Ebből kifolyólag fejlődőképes, lényeges, hogy a filozófiánk, a stílusunk fejlődjön, ha ezt minél jobban tudják alkalmazni a játékosok, akkor az azt jelenti, hogy a csapat majd jobban működik. Így aztán nagyobb a sansz arra, hogy a hét végén győztesen jöjjenek le a játékosok a pályáról. Amit szeretnénk elérni az évadban, hogy minél hamarabb húzzák meg alattunk a vonalat, legyen biztos a bennmaradás. Az elmúlt két évben az utolsó meccsen maradt benn a csapat, a szívünk működésének, az egészségünknek is jót tenne, ha ez nem az utolsó pillanatokban történne meg.

Az induláskor nem tudott ideálisan dolgozni, hiszen a bajnokság már zajlott, mikor emberek még jöttek-mentek, biztosan ez is belejátszott abba, hogy a rajt nem éppen a legjobb volt.

Valóban késésben voltunk egy kicsit, de az, hogy nincs kész kerete egy edzőnek a kezdetekkor, más klubnál is megtörténik, itt, Magyarországon is. Pozitívan próbáltam hozzáállni a szituációhoz, jó alkalom volt arra, hogy személyesen is megismerjem az akadémiai játékosokat, fel is tudjak közülük hozni jó párat a keretbe. Valóban többen jöttek menet közben, Tajti, Mihajlovic, Juhar, Márkvárt, Szabó B., akik mind fontos és meghatározó játékosai lettek a csapatnak. Tudtam, ahhoz, hogy minden összeálljon, idő kell, és azt is tudtam, hogy ez nagyjából október, november táján lesz látható.

A játékmodell, felállás tekintetében mi volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy a három védős szisztémára állítja át a csapatot?

A Mezőkövesd elleni második félidőben álltunk át 3–5–2-re, akkor gondoltam azt, hogy talán ez lehet a sikeres játékrendszer. Bár, én ebben nem igazán hiszek, inkább a filozófiában, amit többfajta játékrendszerrel is meg lehet valósítani. A 3–5–2 nem maga a kulcs, inkább az evolúció, a fejlődés, ami történt a csapattal. Az egész úgy indult: szeretem, ha a csapat pontosnak érzi magát labdával, s ha három játékos van középen, akkor az kulcsfontosságú a labdabirtoklás miatt. De jöttek folyamatosan a problémák, először gondok voltak a védelmi vonallal, sok gólt kaptunk, rengeteg helyzetet alakított ki az ellenfél. Nem volt teljesen tiszta, hogy mennyi játékos maradhat hátul, ki léphet be, tehát ebben zavar volt. Ennek elindult a javítása, ami elkezdett működni, ám következtek a középpályás gondok. Nem volt meg a megfelelő kombináció, nem volt meg az a fajta játékminőség, amit az utóbbi mérkőzéseken lehetett látni. Tehát ezen is rengeteget kellett dolgoznia a stábnak. Utána jött az, amikor már a csapat stabilnak tűnt, de támadásban nem volt igazán helyzetünk, nem lőttünk kapura, nem volt beadás, nem jutottunk el az ellenfél kapujáig. Amikor elemeztük a mérkőzéseket és a stábbal végiggondoltuk, mik lehetnek a problémák, láttuk, hogy elöl az egyik csatárunk magányos, nem tud elég hatékony lenni. Akkor született az a döntés, hogy legyen fenn két támadó, a három középpályás, s ez lehet egy olyan rendszer, ami ezzel a stílussal összekeverve jól működhet. Sokan, lehet nem is veszik észre, hogy Magyarország egyik legtámadóbb csapata vagyunk. Hiszen, ha megnézzük a kezdő tizenegyet, akkor hét játékos kifejezetten támadó vénával van megáldva. A két csatár mindegy kivel, Mihajlovics Bacsával, vagy Vernessel, mellettük ilyen típusú játékos Shestakov, Juhar, illetve a Tajti-Márkvárt-Szabó hármas. Örülök annak, hogy a csapat bizonyítja, nem minden a súly, nem minden az izomtömeg, nem minden az, hogy valaki üt-vág, hanem „harminckilós gyerekek” is bebizonyítják, hogy jól tudnak védekezni, megfelelő munkát tudnak elvégezni a pályán. A záloga ennek az, hogy jó pozícióban vannak, taktikailag megfelelően hajtják végre a dolgokat.

A félszezon utolsó részében voltak sérülés miatt hiányzók, Lipták Zoltán más ok miatt nem játszott, illetve néhány olyan futballista, akik elvétve jutottak szóhoz, így mindössze 13-14 emberből tudott válogatni. Friss a Nagy Tiborral való szerződésbontás, tehát úgy néz ki, 2-3 embert biztosan igazolni kell.

Dolgozunk azon, hogy a csapatot megerősítsük. A védekező vonalunk valóban kissé rövid lett az ő távozásukkal, az szorul arra, hogy egy kicsit megerősítsük. Ebben a felállásban három belső védőnk van, Brkovic, Karan és Tamás, akik folyamatosan játszanak: talán Polgár, Eperjesi és Bárdos is bevethető lenne itt, de nem biztos, hogy ez az ő posztjuk. Fontos, hogy ide igazoljunk. Azt az elejétől tudtam, hogy nem egyszerű mindez, mert van a klubnak egy limitált költségvetése, amit tartani kell, ezért végig kell gondolni, mi a realitás. Amit az is nehezít, hogy télen nem olyan könnyű igazolni, zárt a piac, minden komplikáltabb. Azonban nem aggódom, úgy érzem, van egy nagyszerű akadémiánk, ahol remek munka folyik, több olyan fiatal dolgozik az első csapat keretével, akikből többen játékidőt kaphatnak már a tavasszal.

Április óta a DVTK vezetőedzője, túl van már 24 bajnoki mérkőzésen a csapattal. Most már mondhatjuk, hogy ez a Diósgyőr teljesen a Fernando-féle Diósgyőr.

Nem csak most lett a csapat százszázalékosan az enyém, az első edzéstől kezdve az. Ami nagy segítség, hogy azóta a játékosok már megismertek, tudják, mit szeretnék, ismerik a munkamódszereket, hogyan épül fel egy hét, mi az, amit elvárok, elvárunk tőlük. Így egyszerűbb a dolgunk, viszont annyira mégsem az, mert nagyszerű csapatok az ellenfeleink, akik ugyanígy dolgoznak, ugyanígy keményen edzenek.

A szurkolók ezúttal nem láthatnak hazai edzőmérkőzést, aminek az oka az, hogy elég korán kezdődik a bajnokság második része. Ezért úgy néz ki, hogy a törökországi edzőtábor utolsó meccse, 9 nappal a start előtt lesz a főpróba.

A szünet nagyon jól jön a játékosoknak, nagyon elfáradt mindenki, részben éppen az említett szűkösség miatt, de azért is, hogy a sérültjeink felépüljenek, s ezzel erősödjön a keretünk. Tíz nap pihenő nem építi le a játékosokat, a tervezett négy mérkőzés Törökországban lesz, szerintem rendben, készen leszünk a Mezőkövesd elleni, február 2-i találkozóra.

Mikor érkezik vissza a téli szünetéről?

Január 1-jén már itt leszek.

Molnár István


A lejátszott percek

Kapusok: Antal Botond (1080), Bukrán Erik (360), Ivan Rados (180)

Védők: Dusan Brkovic (1530), Dejan Karan (1344), Tamás Márk (1169), Forgács Dávid (424), Eperjesi Gábor (376), Bárdos Bence (202), Lipták Zoltán (161), Nagy Tibor (91), Polgár Kristóf (0), Ivánka Patrik (0)

Középpályások: Serhij Shestakov (1378), Tajti Mátyás (1313), Florent Hasani (1104), Martin Juhar (983), Márkvárt Dávid (978), Tóth Barnabás (602), Szabó Bence (549), Tomislav Mazalovic (376), Busai Attila (247), Ugrai Roland (75), Tóth Borisz (3)

Csatárok: Branko Mihajlovic (966), Vernes Richárd (901), Bacsa Patrik (817), Makrai Gábor (424), Nikolaos Ioannidis (186)

Forrás: dvtk.eu.


A gólszerzők

4 gólos: Florent Hasani.
3 gólos: Tajti Mátyás.
2 gólos: Branko Mihajlovic, Vernes Richárd.
1 gólos: Bacsa Patrik, Dusan Brkovic, Tóth Barnabás, Makrai Gábor, Márkvárt Dávid, Martin Juhar.
Öngól: Balogh Béla (MTK Budapest)