Nem megbuktatni kell a diákot, kezelni!

Mivel az első iskolai években nem lehet buktatni, a tanár rá van kényszerülve, hogy kezdjen valamit azzal a problémás gyermekkel, aki a korábbi rend szerint kiesett volna az osztályból.

Magyar Bálint oktatási minisztertől augusztusban a Napló szerkesztőségében egyebek között azt kérdeztük, mi a teendő a megye azon kistelepülésein, ahol már csak roma gyerekek járnak iskolába. Ezeken a helyeken sokszor nem valósul meg az iskolatársulások, közösen üzemeltetett intézmények elve, mert az osztályokat nehezen veszi át más település nagyobb iskolája, amely a saját létszámával is életképes.

Kezelhető legyen

A tanár, ha nem buktathat, kénytelen a gyermeket olyan szintre hozni, hogy bekapcsolódjon a tanulásba, kezelhető legyen órán, mert nem szabadulhat meg tőle – folytatta Magyar Bálint, aki szerint rontja a versenyképességet a „kilúgozott”, elit iskolákhoz való ragaszkodás, az összevont, integrált oktatás viszont előremutató törekvés.

Ehhez el kell érni, hogy a tanárnak legyen ideje személyre szabott fejlesztést tartani. Intézkedéseink azt célozzák, hogy ha egy gyerek lemaradt az olvasásban, foglalkozzon vele két hétig külön egy tanár. Ne ültessék be egy elkülönített felzárkóztató osztályba, ahonnan élete végéig ki nem kerül. Ilyen módon enyhén fogyatékos gyermekek foglalkoztatása is folyhat. Velük is dolgoznak néhány órát külön, majd visszaültetik őket a társaikhoz – mutatott rá a miniszter.

Utóbbi megoldásra kiváló példa a Debrecenben a Kemény Zsigmond utcán működő autista gyermekeket is fogadó önkormányzati óvoda, ahol külön fejlesztésre is van mód, de egészséges társaikkal együtt is játszhatnak nap mint nap a kicsik.

Ha a tankönyv hátráltat

Amivel szembe kell néznünk: a tankönyvek a nemzeti alaptantervtől független életet élnek, túl vannak zsúfolva lexikális ismeretekkel, és ez rontja a normális életkornak megfelelő tanulás esélyeit, gátolja a készség és képességfejlesztés lehetőségeit – mondta az oktatási miniszter.

Akiknek rendkívül sok lexikális ismeret van az agyában, azok nem feltétlenül a legokosabbak, legsikeresebbek. Meg tudják mondani, hogy egy bolhának hány lába van, felsorolják az Árpád-házi királyokat, tudják, ki volt a 17. században Írországban az angol helytartó, és nem véletlen, hogy őket a quizműsorokban látjuk, de nem ők az akadémia tagjai, mert másféle tudásuk van. A tankönyveket úgy kell megírni, hogy ki tudja szakítani ebből a mókuskerékből a diákokat, és ütőképes tudással vértezze fel őket.

M.M.








hirdet�s