Duda Éva: “Nem kell mindent annyira komolyan venni”

Akt.:
A Virtus című előadásával szerepel Miskolcon a Duda Éva Társulat
A Virtus című előadásával szerepel Miskolcon a Duda Éva Társulat - © Fotó: Dömölky Dániel
Miskolc – Milyen a magyar? Táncjáték a nemzeti karakterről, gólyalábakon. Interjú: Duda Éva Harangozó Gyula-díjas táncművésszel, koreográfussal.

A Virtus című előadásával szerepel Miskolcon a Duda Éva Társulat. Az alapítót kérdeztük.

– A Virtus című előadásukkal szerepelnek Miskolcon. Ez az előadás a cirkuszművészetet és a táncot kapcsolja össze. Milyen új utakat nyithat ez a kortárs táncszínház számára?

Duda Éva: Együttesünk elsősorban kortárs tánccal foglalkozik, de minden előadásunkban törekszünk vizuális vagy tartalmi szempontból izgalmas területekre merészkedni. Megtehetjük, hiszen itt nincsenek olyan szabályok, mint a klasszikus balettben vagy a néptáncban. A kortárs művészetekben éppen ez a nagyfokú szabadság a jó: nem kell semmihez ragaszkodni. Az irodalomtól a képzőművészeteken át bárhonnan meríthetünk és használhatunk elemeket, idézeteket vagy újításokat az előadásainkhoz. Néhány éve a Szegedi Szabadtéri Játékokon készítettem koreográfiát az egyik opera-előadáshoz, és egy nagy artista csoporttal dolgoztam. Remek volt velük a munka, és igazán inspiráló, így elhatároztam, hogy a saját társulatommal készítek egy cirkusz és tánc ötvözetére épülő előadást, és rávettem a táncosokat, hogy sajátítsák el a cirkuszművészet bizonyos elemeit. Kihívásokkal teli próbafolyamat volt, melyben megtanultunk gólyalábazni, sőt azokkal táncolni, megismertük és használjuk a levegőakrobatikát. Ez színesíti és játékosabbá teszi ezt az előadást, és számos lehetőséget adott számunkra a kísérletezésre. A Virtus az egyik legnépszerűbb előadásunk, többféle stílust ötvöz, látványos és élettel teli, Szirtes Edina Mókus és Kunert Péter élő zenéje pedig elképesztően lendületes. Szinte minden korosztálynak szól, felszabadító élmény a táncosoknak és a nézőknek is.

– Mi az a tartalom, aminek az érvényesülésében éppen ez a forma segít?

Duda Éva: Konkrétan a „magyar virtus” megfogalmazására és karikírozására törekedtünk. Azt helyeztük a fókuszba, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok. Évszázadok alatt felruházott tulajdonságaink között szokták emlegetni a büszkeségünket, tartásunkat, szakmai hozzáértésünket, ellenben kicsinyességünk, gyanakvásunk, iszákosságunk, de a hirtelen harag és a depresszió is ide sorolható. Mind a történelem során, mind szűkebb társadalmi, vagy közösségi helyzetekben megfigyelhető az épp regnáló hatalommal szembeni gyávaságunk, de a következő pillanatokban óriási nagy mellénnyel vagyunk képesek védeni vagy menteni magunkat, és szónokolunk saját érdekünkben. Azt szerettem volna, ha ez az előadás segít picit belenézni önismeretünk tükrébe, jó néha madártávlatból erre ránézni, és közben kinevetni saját hibáinkat. A folklór és a cirkuszi elemek a látványon túl mind a humor és az irónia érvényesülését segítik az előadásban, hogy arról tudjunk beszélni, kik is vagyunk mi itt, a Kárpát-medencében.

– Van olyan, amit úgy tudunk meg magunkról, hogy eddig nem gondoltunk vele?

Duda Éva: Igazából az a fontos, hogy nem kell mindent annyira komolyan venni. A legnagyobb problémánk, meglehet, hogy mindenen rettenetesen sokat feszülünk. Szorongó, aggodalmaskodó nép vagyunk. Miközben lehetne lazábban, könnyedebben, többet nevetve, nagyobb örömmel élnünk. Egyébként a darab születése konkrét eseményhez is kötődik, amikor néhány éve az állam elkezdte megvonni és csökkenteni a pénzeket a független színházi szférától, azt jelezvén, hogy ez nem is annyira fontos része a kultúrának. Sok társulat tönkrement, sok megszűnt és szűnik meg ma is. Ez érthetően sokakat nagyon rosszul érint, megszűnik a munkájuk, és vele együtt talán az álmuk is, mert művészetet az ember nem csinál muszájból. Ekkor azt gondoltam: ülhetünk a gödör alján és mi is vadul panaszkodhatunk, vagy megpróbálhatjuk egy ilyen produkcióval felvidítani magunkat, miközben előre tekintünk. Hátha van megoldás. Hátha van út a jövőbe. És persze mindig van.

– Független színházi alkotóként lát ilyen utat?

Duda Éva: Úgy látom, az vezet előre, ha keressük a megoldásokat. Mindig van legalább egy út, és nem baj, ha görbe, vagy kerülő út. Nem azt mondom, hogy ússzuk meg, hanem, hogy jussunk túl nehéz időszakokon, lendüljünk át és kerüljünk jobb helyzetbe. A pozitív gondolkodás segít, hogy ne ragadjunk bele valamibe.

– A független színházak nehéz helyzetére lehet az is megoldás, hogy az önökénél jobb körülmények között dolgozó kőszínházak, átérezve a színház egészéért viselt felelősségüket, befogadjanak egy-egy társulatot, egy-egy előadást. Mint most Miskolcon, két előadás erejéig önöket.

Duda Éva: Ezek is utak, vagy legalábbis hidak és én boldog vagyok az efféle kezdeményezésektől, de közben tudom, vannak lényeges különbségek. Egy nagy intézmény az nagy és intézményes, vaskos szabályokkal, és nem akar másmilyen lenni, a független pedig ugyan kisebb, de bátrabb és szabadabb, és nem is akar másmilyen lenni. Ez a választásuk. Tehát kapcsolatok és kölcsönhatások képződnek, alapvetően azért mégis tök más a céljuk. De persze azért vannak olyan vezetők, akik nyitottak rá, hogy felvegyék a világ fejlődésének ritmusát, és az jó.


duda_virtus_02_domolky_daniel_600

Fotó: Dömölky Dániel


– Lehet-e más hozadéka is a mostani nehezebb időszaknak? Ösztönöz-e új alkotói területek feltárására? Hozzásegíthet-e a kései hetvenes, korai nyolcvanas évekhez hasonló új avantgárd születéséhez?

Duda Éva: Az avantgárdnak mindig is szerepe volt, hogy kritizáljon, jó értelemben rámutasson a hibákra. A színháznak is mindig volt és van ilyen feladata. A kőszínházakkal szemben a függetleneknek nagyobb a szabadságuk ehhez is – nem kötnek bennünket politikai érdekek, hogy bármit elhallgassunk. Sok független magyar alkotót és csapatot ismernek már világszerte, éppen a gondolkodásuk függetlensége és elkötelezetlensége miatt. Ez hogyne lenne fontos. Nem kell a szőnyeg alá söpörni semmit.

– Hogyan gondol ön erre a korra: mi jöhet ez után, mi az, ami ebből alkotóként érdekli?

Duda Éva: Sok minden foglalkoztat. Sok mindenből lehetne előadást készíteni. De miután ez nem hobbi, hanem hivatás, ehhez pénz is kell, stabil financiális bázis. Ennek a megteremtése, kemény helyzeteket okoz, és a jelen nem túl kecsegtető. Folyamatosan vonnak el erről a területről pénzeket, szinte fillérekből születnek előadások. Mi még mindig tudunk dolgozni, és amíg tudunk dolgozni, addig jó. Ezt tartom szem előtt: amíg van bennünk lendület, és kíváncsiság, addig csináljuk.

– Öt éve hozta létre saját társulatát. Elegendő-e ennyi idő arra, hogy összegezzen?

Duda Éva: Komoly eredményeket értünk el, egy elég szép repertoárt tettünk össze az évek alatt. A szakma érdeklődését is felkeltettük, számos díjat kaptunk és mindig írnak rólunk. Ami még ennél is fontosabb, hogy főként ugyan csak Pesten, de kialakult egy komolyabb közönségbázisunk, saját stúdiónk van, rendezvényeket, képzéseket, workshopokat is tartunk. repertoárunk van. Összetartó csapat vagyunk, és nagyon büszke vagyok, hogy ezt ilyen rövid idő alatt létre tudtuk hozni. Óriási eredmény. De közben nagy árat fizetünk érte. Nem sok szabadidőnk volt azt elmúlt öt évben. Amit elértünk: biztos alap. De már a jövő foglalkoztat, hogy milyen irányba menjünk tovább.

– Bujdos Attila –

Névjegy: Duda Éva

  • Szeged, 1977
  • Harangozó Gyula-díjas, Imre Zoltán díjas és Lábán Rudolf díjas táncművész, koreográfus
  • A szegedi Jazz Tánc és Balett Stúdióban kezdte tanulmányait 1985 és 1996 között.
  • 1997 és 1998 között a Budapesti Tánciskolában kortárs táncművész képzésen vett részt, majd 1998 és 2001 között a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakát végezte el. 1992–1998 között réeszt vett az IDMC nyári workshopjain a Szkéné Színház szervezésében. 1999 és 2014 között pedig több hazai és nemzetközi kurzuson vett részt Bécsben, Kölnben, Párizsban, New Yorkban, Ljubljanában és Brüsszelben, Deltebrén.
  • Tanárok: Ivan Wolfe, Joseph Tmim, Frey Faust, Michael Bakalov, Geraldine Armstrong, David Zambrano, Rasmus Ölme, Vicky Shick, Claire Cunningham, Raza Hammadi, Pal Frenak, Gál Eszter, Goda Gábor, Juronics Tamás voltak.

Virtus: Kétszer Miskolcon

Virtus – a Duda Éva Társulat vendégjátéka Miskolcon. Kamaraszínház, 2015. április 9., 14 és 19 óra



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s