„Nem hajtok a napi népszerűségre, én hosszú távon dolgozom”

Kováts Éva: Nagyon sok gyerekkel sikerült és sikerül megszerettetnem a francia nyelvet, többen életpályájuknak is választották
Kováts Éva: Nagyon sok gyerekkel sikerült és sikerül megszerettetnem a francia nyelvet, többen életpályájuknak is választották - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Kováts Éva francia­tanár száz évre tervez, ezért embereket tanít. Interjú: Kováts Éva franciatanárral, aki az Akadémiai Pálma Rend Tiszti Fokozata kitüntetést vehetett át a francia nagykövettől.

Elnyerte a ­Label­FrancÉducation azaz a „francia nyelvoktatás ­kiváló iskolája” minősítést a ­Miskolci Zrínyi Ilona ­Gimnázium. A ­kiválósági táblát Éric ­Fournier, Francia­ország ­nagykövete­ avatta fel a közelmúltban. ­Kováts Éva, a ­gimnázium francia­tanára pedig az ­Akadémiai Pálma Rend Tiszti fokozata kitüntetést vehette át a nagykövettől. A tanárnővel beszélgettünk a munkáról, a munkáról és egy kicsit arról, amikor nem ­dolgozik. ­Kiderült, akkor is dolgozik.

Az tartott meg a pályán, hogy mindig találtam magamnak valamilyen új kihívást.” Kováts Éva

Nemrégen vehette át a magas rangú kitüntetést a francia nagykövettől. Meglepetés volt, vagy számított rá?

Végül is tudtam róla, hogy megkapom az elismerést, mert a nagykövetségi közvetlen munkatársam elárulta, de azért mégis meglepetés volt, és nagyon jólesett. ­­Azért lepett meg, mert az ­Akadémiai Pálma Rend első fokozatát, a lovagit már 15 évvel ezelőtt megkaptam, és nem gondoltam, hogy ennél feljebb is léphetek.

Gondolom, ez nemcsak annak szólt, hogy a francia nyelvet hosszú éveken keresztül magas szinten oktatja, hanem egyéb más tevékenységnek is. Például a francia kultúra terjesztéséért.

Igen, de ez szorosan összefügg a tanári munkával. ­­A ­tanári munkában egy-egy képzési forma helyi ­színeze­tét­, hozzáadott értékét a tanórán és iskolán kívüli tanulmányi programok adják, és ezekből nálunk nagyon sok van. Részben azért, mert ­Miskolcon erős a francia jelenlét. Ennek kapcsán mindenképpen meg kell említenem a francia kulturális intézetet, az ­Alliance Fran­caise-t. A gazdag programkínálat másik fontos pillére a Kiss Ernő Francia Nyelvi Központ, melyet nagykövet­ségi támogatással akkor hoztunk létre, amikor a Zrínyi Ilona Gimnázium 1998-ban átköltözött a mostani helyére. Ez a központ az első pillanattól kezdve találkozó­helye a város és a megye francia szakos tanárainak. A továbbképzési és kulturális programok természetesen hátteret biztosítanak a diákok nyelvtanulása számára.

Kicsit ugorjunk vissza az időben! Mikor ismerkedett meg a francia nyelvvel?

Édesapám népművelőként dolgozott és a ’60-as években ő volt az, aki az első ­kulturális­ cseréket Miskolc és Franciaország között megszervezte és lebonyolította. Az akkori hivatalos, ­formá­lis­ ­kapcsolatok nem egy, hanem sok évtizeden átívelő barát­sággá nemesedtek, és így kaphattam egy második nyelvet, egy második kultúrát, egy második országot, és talán azt a késztetést is, hogy ezt továbbadjam, megosszam másokkal.

Tehát a francia nyelv mellé választotta a pedagóguspályát?

A pedagóguspályát a ­véletlennek köszönhetem. Magyar-francia tanárként ­végeztem a debreceni ­Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Abban az időben ez a szak automatikusan tanári képzést jelentett, és amikor én diplomáztam, akkor egy miniszteri rendelet arra kötelezte a fiatal tanárokat, hogy három évig iskolában tanítsanak. Megjegyzem, már akkor sem akartak a fiatalok iskolában pedagógusként elhelyezkedni. Azonban az én családom törvénytisztelő volt, a szüleim azt mondták, „ha a miniszter úgy rendelkezett, hogy három évig tanítani kell, akkor ezt kell tenni. Három évet kibírsz, aztán majd meglátjuk”. Így kerültem a szerencsi Bocskai István Gimnáziumba, ahol a jelenlétemmel indult újra a francia nyelvoktatás. Tíz évig tanítottam ott, azután jöttem át a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumba.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

Mégis a pályán maradt. Miért?

A franciák és a magyarok is gyakran hivatkoznak a körülmény­ek hatalmára. Nehéz a tanári pályáról kiszállni, mert mindig jönnek újabb és újabb osztályok, folyamatban vannak különböző tanulmányi­­ programok. Talán azért maradtam tanár, mert mindig adódott egy olyan lehetőség, amivel bővíthettem a tevékeny­ségeim körét, amivel egy kicsit továbbléphettem. A Zrínyi gimnáziumban volt egy nagyon mozgalmas 15 évem, amikor megyei francia nyelvi szaktanácsadó voltam, és napi kapcsolatban álltam az általános és középiskolai francia­tanárokkal, kollégákkal és a diákokkal. Jártam a várost, a megyét, szerveztem a továbbképzéseket, különböző programokat. Abban az időben a régió három francia tanszékén is dolgoztam különböző státusz­ban, és magam is tanultam még. Aztán 1998-ban jött az ötlet, napra pontosan 19 évvel azelőtt, hogy a kiválósági táblát avattuk, hogy hozzunk létre magyar-francia két tanítási nyelvű tagozatot a gimnázium­ban. Majd 2000-ben elindítottuk a frankofónia ünnepét – a francia nyelvet és kultúrát kedvelők ünnepét –, ami még ma is működő programsorozat. Tehát az tartott meg a pályán, hogy mindig találtam magamnak valamilyen új kihívást. És hát azért valljuk meg, hogy az iskolában nemhogy két egyforma nap, de két egyforma öt perc sincs, így aztán unatkozni nem lehet.

Hogyan sikerült a gyerekeket megnyerni a francia nyelvnek? Én hallottam már diákokat panaszkodni, hogy nehéz a francia.

Valóban, azok az idegen nyelvek, amelyeket a diákoknak tanítunk, a magyar nyelvtől rendszerükben és felépítésükben igencsak különböznek. Egy másfajta logikára kell ráállnia annak, aki nyelvet tanul. Sokszor halljuk, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Úgy gondolom, hogy ez nagyon igaz. Minden nyelven keresztül másképp tekint­hetünk a világra. A diákjaink­nak plusz vonzerőt adott, hogy nagyon sok tanórán kívüli programon, utazáson vehettek részt. És ne ­felejtsük­ el azt sem, hogy amikor a két tanítási nyelvű tagozat mellett kampányolunk, akkor arra is hivatkozunk, hogy angolul ma már mindenkinek tudnia kell. Amikor egy fiatal elmegy az állásinterjúra, az angolt alapnak veszik, és megkérdezik, hogy mellette milyen nyelvet ismer még. Azt is tudjuk, hogy az angol mellett a francia nyelv az Európai Unió egyik legfőbb munkanyelve. A francia nyelvet ismerőket kiváló továbbtanulási lehetőségek várják a felsőoktatásban. Aki két tannyelvű tagozaton tanul, a ­gimnáziumi­ évek végére megszerezheti a felsőfokú nyelvvizsgát. Legtöbben ­angol nyelvvizsgát is szereznek. Franciaország Magyar­országon francia nyelvű felsőoktatási hálózatot hozott létre, a két­tannyelvű gimnáziumi képzés meghosszabbítása­ként. A hálózat keretében a hallgatók franciául tanulhatnak közgazdaságtant, mérnöki tudományokat, de akár jogot is. A diákok a tanulmányaik végén két diplomát kapnak: a magyar intézményét és a francia partnerintézményét. De a magyar diákok akár franciaországi egyetemekre is beiratkozhatnak, mint ­bármelyik uniós állampolgár.

Miért sikeres a Zrínyiben a magyar-francia kéttannyelvű tagozat?

A gimnázium nagy hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkezik a nyelvoktatás és a nemzetközi együttműködés terén. A tagozat kis tanári kara jól felkészült, elkötelezett, újító szellemű, és a tagozat megnyitása óta élvezzük a szülők bizalmát. Ezt az is mutatja, hogy egy-egy család több generációja is a francia kéttannyelvű tagozatra járt. A francia nagykövetségtől, a francia intézettől az Alliance Française-től, a Magyar Francia Ifjúsági Alapítványtól rendszeres szakmai és financiális segítséget ­kapunk. Része vagyunk egy ­országos hálózatnak, aminek 9 magyar-francia két tanítási nyelvű iskola a tagja. Mind a 9 rendelkezik a Francia ­Külügyi- és Nemzetközi Minisztérium kiválósági táblájával, és mind a 9 ily módon része, az ­egyelőre még csak 209 ­intézményt számláló világhálózatnak. A megyében már csak a Zrínyi gimnáziumban működik francia kéttannyelvű tagozat, a Fáy szakgimnáziumban sajnos kifutóban van. ­Köztudott, hogy 2020-tól már csak az nyerhet felvételt felső­oktatásba, akinek legalább egy középfokú nyelvvizsgája van. A kéttannyelvűsök a két nyelvvizsgájukkal a legnívósabb egyetemekre is be tudnak majd jutni. Azt is tudjuk, hogy évente 10 ezer diploma ragad be a nyelvvizsga hiánya miatt. Ezért is fontos, hogy a diákok magas szinten ­tanulják­ az idegen nyelvet.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

Mit mondanak a diákjai, milyen pedagógus ön?

Szigorú tanár vagyok, ­kemény, vehemens, nagy amplitúdókkal és nem hajtok a napi népszerűségre. Hosszú távon dolgozom. Amikor nagykövet úr átadta a kitüntetést, akkor illett a laudációra válaszolnom. Azt a keleti bölcsességet idéztem, hogy „ha egy évre tervezel, vess magot, ha tíz évre, ültess fát, ha száz évre, tanítsd az embereket!” Tehát úgy vélem, hogy a tanári munka hosszú távra szól. Én tökéletesen megelégszem azzal, hogy amikor 5-10 év után a gyerekek visszajönnek érettségi találkozóra, azt mondják, „hát igen, akkor igazad volt”. Bevallom azért, hogy a mai stresszes, feszült világban nehéz a gyerekek motivációját fenntartani a tanulás iránt. És a diákok azt is látják néha, hogy nem feltétlenül a ­tanulás­ vezet az érvényesüléshez.

Mit tart sikernek a pályán?

Azt, hogy azért nagyon sok gyerekkel sikerült és sikerül megszerettetnem a francia nyelvet, többen életpályájuk­nak is választották. Volt tanítványaim kollégáim lettek, akik egyetemi oktatóként visszajönnek a frankofónia ünnepe rendezvénysorozatra. Előadnak, együtt dolgoznak a diákokkal. Egy tanár mindig azt tartja a legnagyobb sikernek, ha valakinek továbbadhatja a stafétát, ha meg tudja szerettetni a diákokkal a saját tárgyát. És hát az a cél, hogy a tanítvány haladja meg a mesterét. Mert az az igazi öröm.

Vannak–e új tervei, céljai?

Mindig vannak, egy-két évre előre. Az elmúlt ősz rendkívül sűrű volt, mert a kiválósági tábla avatására készültünk, és szerettük volna nagyon szépen megrendezni az ünnepséget, hogy feledhetetlen legyen a diákok számára. Most pedig már a frankofónia ünnepére készülünk, melyet 2000-től rendezünk meg a mi kezdeményezésünkre Miskolcon és a megyében. A legfőbb partnerünk ebben is az Alliance Française, de nagyon sok más állandó partnerünk is van. Elsősorban iskolák és kulturális intézmények: az Avasi Gimnázium, a Herman Ottó Gimnázium, a Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium, valamint a Komlóstetői Általános Iskola. A programsorozat nagy érdeme, hogy összehozza a ­különböző­ iskolákba járó fiatalokat, azokat, akik beszélik a francia nyelvet, vagy nem beszélik, de szeretik a francia kultúrát.

Amikor nem tanít, mert például nyári szünet van, akkor mivel foglalkozik? Akkor is a francia nyelvvel?

Muszáj a francia nyelvvel foglalkoznom, mert vannak olyan szakmai tevékenységeim, amelyek Franciaországba szólítanak, de csak részben kapcsolódnak a tanításhoz. Természetesen szeretek utazni, szeretek a barátaimmal, családommal lenni.

Hegyi Erika


Névjegy: Kováts Éva

Tanulmányok:

Kilián (Diósgyőri Gimnázium),érettségi

Kossuth Lajos Tudományegyetem, ­magyar-francia szakos középiskolai tanár

Munkahelyek:

Bocskai István Gimnázium, Szerencs

Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium

Megbízatás (jelenleg):

a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium Kiss Ernő Francia Nyelvi Központjának és magyar-francia két tanítási nyelvű tagozatának vezetője

Kitüntetések:

a francia Akadémiai Pálmarend lovagja (2001) és tisztje (2017)

Szabadidő:

olvasás, zene, színház, barátok