Nem csak a labda után futottak

A DVTK első csapatképe 1910. május 1-jén
A DVTK első csapatképe 1910. május 1-jén
DVTK Centenárium – részletek a klub 100. születésnapjára megjelentetett könyvből.

A DVTK centenáriuma előtt tisztelegve portálunk a klub 100 éves fennállására megjelentetett könyvből közöl részleteket.

Diósgyőr-Vasgyárban, a foci kezdeti szárnypróbálkozásai után 1907 augusztusára fordult “komolyra” a helyzet. Azzal, hogy a fővárosból a Vasgyárba került Bende Antal vasesztergályos labdát rendelt Budapestről, majd szabályismeretével a foci iránt érdeklődő fiataloknak új és járható utat mutatott. Bende AntaltólBudapestre távozása után – Loukota Ernő vette át az irányítást, aki nem csak átszervezte a csapatot, hanem névadóra is hívta az együttes tagjait, így létrejött a Diósgyőri Ifjúsági Kör (DIK), akik a fehér színt választva, a vasgyári Kerekdomb aljában elterülő réten játszottak. De mivel ez a földterület akkoriban legelő volt, a legelőtársulat emberei nem vették jó néven, hogy a lelkes fiatalok széttapossák a füvet, így gyakran előfordult, hogy nem csak a labda után, hanem a föld jogos használói elől is futni kellett…

A DIK példájára, 1908 tavaszán, Ihring Antal vezetésével, a másik vasgyári tanonctársaságból még egy futballcsapat alakult. Ezek a fiatalok előbb Soltiszek Árpád nagyobb méretű gumilabdáját kezdték rugdosni a vasgyári fiúiskola melletti legelőn, majd nem sokkal később ők is nevet és csapatszínt választottak: a Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság (DVLI) együttes tagjai a piros-fehér színkombinációra szavaztak.

Miskolciak diósgyőriek ellen

1908-ban létrejött az első olyan meccs, amelyet miskolciak vívtak diósgyőriek ellen, ugyanis előbbiek kihívták a vasgyári fiatalokat egy mérkőzésre. A korabeli újság így harangozta be ezt a találkozót: „Futball-match Miskolcon! A Miskolci Athleta Kör football csapata a Diósgyőr-vasgyári munkás football csapattal augusztus hó 23-án délután 5 órai kezdettel barátságos mérkőzést tart a Szentpéteri kapuban lévő játékpályán.” A Huszár-laktanya mögötti gyakorlótéren, a Halickán lejátszott összecsapáson a vasgyári fiatalok 2:1-re győzték le a miskolciakat. Ezen a mérkőzésen a vasgyári gárda, amely a két tanonccsapat (DIK, DVLI) játékosaiból állt, a következő összeállításban szerepelt: Révay Károly – Ihring Antal, Rusznyák Ede – Bakos Béla, Zabudly Vilmos, Fischer József – Pavlánszky Károly, Waisz Emil, Waisz Árpád, Soltiszek Árpád, Baczur Mihály. Tartalékok: Páva Emil, Masek Károly, Krupcsinszky István, Tamás József, Zabudly Vince.

A sporttörténeti mérkőzést több száz néző látta, akik közül többen a vendégekért szorítottak. Ugyanis a vasgyári szülők körében is hamar népszerű lett a labdarúgás, köszönhetően annak, hogy fiaik idejét lekötötte. Mert az 1900-as évek elején az elemi iskola 6 osztályának elvégzése után, a 12 éves gyerekek közül középiskolába csak kevesen kerültek, gyári tanoncnak pedig csak 14 éves korukban jelentkezhettek. Az iskolát elvégző, a tanonckort még el nem érő fiúk idejének nagy részét a csellengés helyett immár a futballjáték kötötte le, és persze a nagyobb fiatalokét is, akik tanoncidejük során, a gyárkapun kilépve nem haza, hanem a focipályaként szolgáló legelő felé indultak.”








hirdet�s