„Nekünk kell példázni, hogy a harmonikusan közös együttélésnek nincs alternatívája”

Markovics Zsolt: A fiatalokat és az időseket egyaránt felkeresem, megkérdezem, miben segíthetünk, hogy megőrizhessék hagyományainkat
Markovics Zsolt: A fiatalokat és az időseket egyaránt felkeresem, megkérdezem, miben segíthetünk, hogy megőrizhessék hagyományainkat - © Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Miskolc – Több mint fél évszázad után ismét van ön­álló főrabbija, szellemi vezetője a helyi zsidóságnak.­­ Interjú Markovics Zsolttal, a miskolci zsidóság főrabbijával.

A nagy világégés előtt több mint tizenhatezer hitüket gyakorló törvénytisztelő, jámbor zsidó polgár élt Miskolcon. Orvosok, mérnökök, jogászok, tanárok, kereskedők és sok-sok iparos és nagyvállalkozó. Tehetősek és szegények, akik tehetségükkel, adójukkal hozzájárultak a régió fejlődéséhez. Névjegyüket letették a város minden szegletében. Az ezerhétszázas években vásárolták meg az Avasi temetőt, ami hűen bizonyítja, hogy az ősi történelmi egyház tagjai igyekeztek beilleszkedni az ország társadalmi életébe. Közös összefogással egyházi iskolákat, kollégiumokat, kórházakat, zsinagógákat és rituális fürdőket építettek.

Mint rabbinak saját családi életemmel is példát kell mutatnom.” Markovics Zsolt

A holokauszt után nem sok remény maradt a miskolci hitközség túlélésére. A neológ és a haszid közösségnek csak az emléke maradt fenn. Mára a helyi zsidóságot csak a Kazinczy utcai autonóm ortodox hitközség képviseli. S több mint fél évszázad után ismét van önálló főrabbija, szellemi vezetője a helyi zsidóságnak. Markovics Zsoltot, a Mazsihisz országos rabbi tanácsának alelnökét kérdeztük, aki már több vidéki nagyvárosban végzett válságmenedzselést.

Miért kellett erre ennyit várni, s mit tesz a lelkipásztor a közösség megújulásáért?

Markovics Zsolt: Most jött el az a pillanat, amikor a helyi közösség egyhangúan felkért, hogy segítsek megőrizni a hitüket és hitelesen feléleszteni az évezredes vallási hagyományainkat. Korábban is gyakran megfordultam itt. Számomra ismerős a környezet, s megtisztelő, hogy rám gondoltak. Valamikor régen a zsidó papok csak a jesivákban tanítottak, neveltek, s a Talmud tanításait magyarázták a hívőknek. Ma a nyáj megőrzésére több a tennivalónk. Előimádkozunk, Tórát olvasunk, és jóleső kötelességünk a közösség tagjaival való foglalkozás, a szociális, a karitatív támogatások megszervezése. Osztozni kell az örömükben és a gyászukban. Jómagam egy-egy családlátogatást is beiktattam a programomba. A fiatalokat és az időseket egyaránt felkeresem, megkérdezem, miben segíthetünk, hogy megőrizhessék hagyományainkat.

A miskolci izraelitáktól távol van a külsőségekben megnyilvánuló vallási hagyomány. Sose volt könnyű a szombat és a kóserétkezés szigorú betartása. Igazából mindannyian szívükben-lelkükben őrzik a zsidóságukat. Még többen mártírhalált szenvedett őseik emlékére ragaszkodnak a felekezetükhöz. Sok a vegyes házasság, és egyre több az, aki gyökereiket keresve most tér vissza ősei hitéhez.

Markovics Zsolt: Ezekben a kérdésekben toleráns vagyok. Ám mint rabbinak saját családi életemmel is példát kell mutatnom hittestvéreimnek. Az Isten házában mindannyian törvényeink szerint viselkedünk. Otthon saját életében aztán mindenki saját lelkiismerete szerint gyakorolja a vallását, őrzi a törvényeinket, amelynek a betartása nehéz, körülményes, de praktikus. Kiállta az évezredek próbáját.

Megkeresik-e az úgynevezett rejtőzködő, hittől eltávolodott, a vallásukból kiábrándult hittestvéreket?

Markovics Zsolt: Tőlünk távol áll az erőszakos hittérítés. Bár rendelkezünk az egy évszázadnál is régebbi születési anyakönyvi kivonatokkal. Mi ezeket nem bogarásszuk, nem zaklatunk senkit. Mi is tudjuk, hogy a városban több hittestvérünk él, mint amennyien imádkozni járnak. Ám ha valaki úgy gondolja – főleg idősebbek körében gyakori ez a jelenség –, hogy visszatérne ősei hagyományaihoz, mindenkit szívesen látunk. A Mazsihisz csak Budapesten naponta hatezer szociálisan rászorult embert étkeztet, a szeretetkórházban felekezetre való tekintet nélkül gondoskodunk a betegekről, óvodákat-iskolákat működtetünk, de soha nem jutna eszünkbe ezt a tévékamerák tüzében propagálni. Számunkra minden karitatív feladat szent kötelesség.

Eljött az ideje, hogy a zsinagógák kapuit is szélesre tárják. Ne csak a koncertek idején teljenek meg a padsorok. Szükség lenne a nyitottságra, ha szeretnék, hogy a zsidóság körüli misztifikáció megszűnjön.

Markovics Zsolt: Ez is szerepel a programomban. Ebben jó partner a mostani kormány. Támogatja a zsinagógák felújítását, az elhagyott zsidó temetők rendbetételét, és a Csodarabbik útján címmel is több turisztikai programot szervezhetünk. Mindenki tudja, a kereszténység egyben a zsidóság története. Közös kulturális örökségünk a békés kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésen alapul. Miután felmértem a miskolci hitközség helyzetét, megismerkedtem a nyájjal, máris bemutatkozó látogatásra jelentkeztem a város polgármesterénél. Ide a Mazsihisz elnöke és ügyvezetője is elkísér. Arra is kész vagyok, hogy valamennyi történelmi egyház helyi vezetőjéhez is ellátogatok. Azért is, mert mindannyian egy Istent szolgálunk, s valamikor ez a kapcsolatépítés természetes szokás volt minden településen. Sok közös témájuk volt rabbiknak a keresztény lelkipásztorokkal. A baráti bölcselkedés után még akár egy jót is kártyázhatunk. Nekünk kell példázni, hogy a harmonikusan közös együttélésnek nincs alternatívája.


Családi állapota: nős
Gyermekei száma: öt gyermek édesapja
Iskolai végzettség: Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem, 25 évvel ezelőtt avatták rabbivá. Ezeknél a hitközségeknél szolgált: Debrecen, Budapest Páva utca és Dózsa György utca, Szeged, Miskolc

Szántó István








hirdetés










hirdet�s