Nekrológ: Búcsú Majoros István táncos, koreográfustól

Elhunyt Majoros István
Elhunyt Majoros István
Miskolc – Életének hetvenedik évében rövid, súlyos betegség után elhunyt Majoros István, a Miskolci Nemzeti Színház nyugdíjas koreográfus-rendezője.

Majoros István 1967-ben szerzett táncművész diplomát az Állami Balett Intézetben. Ugyanott 1977-ben balett-pedagógusi diplomát is kapott. 1967-től 15 éven át a Pécsi Balett tagja volt. Koreográfiákat 1970 óta készített. A pécsi évek után a debreceni Csokonai Színház koreográfusa.

1992-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött az alakuló tánckar vezetőjeként.

„A kilencvenes évek elején szerződött a színházhoz a táncos-koreográfus Majoros István, aki az elkövetkező évtizedben központi figurája lett a miskolci táncéletnek: olyan közönségkedvenc klasszikus balettek kerültek ekkor repertoárra, mint a Coppélia, a bahcsiszeráji szökőkút vagy a – tizenhárom évig levehetetlennek bizonyuló – Diótörő. Majoros személye egyben az összekötő kapocs a táncműhely mai korszakához”

(Králl Caba – Ellenfény)

1993 óta rendszeresen rendezett operát, operettet, musicalt, gyerekdarabokat. Mély, bölcs, átgondolt művészként és színészpedagógusként emlékezhetünk rá. Koreográfiáiban és rendezéseiben a humánum, a szépség, a tragédia, a humor tökéletes egységet alkot. Élete és munkája példakép volt a színházban. A társulatban mindenki – nem csak szeretett táncosai – Tanár Úrnak, Mesternek szólította.

Munkássága előtt tisztelegve 2012-ben, a bemutató után húsz évvel újra műsorra tűzte a Miskolci Nemzeti Színház a Diótörőt „Majoros tanár úr” koreográfiájával.

Egy-egy vonzó szerep kedvéért még vissza-visszatért táncosként is a színpadra. Debrecenben a Csodálatos mandarin „öreg gavallérját” táncolta a Harangozó Gyula-féle klasszikus koreográfiában. A miskolci közönség Delibes: Coppélia című balettjében Coppélius mesterként, Csajkovszkij Dió­törőjében Drosselmeyer keresztapaként, majd a Divertimento mortale Salierijeként láthatta. A Bála gála (proletár börleszk) című táncjátékban meggyőző erővel és hitelességgel állított színpadra táncból és drámai színészi eszközökből egy lecsúszott, méltóságát még őrizgető hajléktalant.

Határainkon kívül is sikeresen mutatkozott be rendezőként és koreográfusként egyaránt.

1993-ban Miskolc Város Nívódíját vehette át. 2004-ben Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata a város színházi díjával, Déryné-díjjal tüntette ki. 2008-ban vette át a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét.

2013-ban ment nyugdíjba a színház balett-mestereként.

Visszavonult kedvenc helyére, a Börzsönyben meghúzódó magyarkúti kertjébe kedves virágai és madarai közé.

A Miskolci Nemzeti Színház társulata szeretettel őrzi emlékét.








hirdetés