Négyezer éves hagyomány Miskolcon

Krekács Zoltán
Krekács Zoltán - © Fotó: Magánarchívum
Miskolc – Hívogató nyári látványosságok a várudvarok környékén tartott solymászbemutatók.

Krekács Zoltán 2005 óta dolgozik hivatásos lovas solymászként. Többször bemutatkozott már hat idomított madarával a Diósgyőri várban, idén pedig egy különleges éjszakai produkcióval készül.

– A solymászat legalább négyezer éves kultúra és egyfajta szakrális tevékenység. Amikor lóval solymászkodom, akkor az ég és a föld között én vagyok az összekötő csatorna, hiszen a ló a föld, a sólyom pedig az égbolt szimbóluma, és mindkettő szent állatunk. A bemutatózás persze alapvetően hagyományőrzés, de vadászatra még mindig ugyanúgy használjuk a ragadozó madarakat. Emellett létezik egy modern biológiai védekezési forma: rendszeresen hívnak marhatelepekre, hogy a sólymaimmal szedjem le a kisebb gabonaevő madarakat, hogy ne vigyék be a betegségeket a tejelő tehenek közé. Nemrég voltam egy mádi szőlőültetvényen, ahol a seregélyektől tisztítottam meg vagy ötvenhektárnyi területet – foglalta össze Krekács Zoltán.

Legfontosabb a bizalom

Megkérdeztük a szakembert, hogyan képes rávenni a vadmadarakat az együttműködésre.

– Kétféle út lehetséges. Egészen másképpen kell bánni a kézből nevelt és a vadon befogott ragadozó madarakkal, mint azokkal, amelyek fiókakoruk óta velünk vannak. Viszont mindkettőnek megvan a hátulütője. A kézhez szokott sólymokat meg kell tanítani vadászni, a vadonból érkezett felnőtt állatokkal pedig rengeteget kell foglalkozni ahhoz, hogy kiépüljön bennük a bizalom az ember iránt, amikor már a gazdája jelenti a középpontot. Nagyon fontos a sólyomsapka használata, hogy a külső ingerektől megfosszuk a madarakat. Így tudjuk csak megőrizni az állat pozitív mentális állapotát a repülésig, mert amikor a sapka lekerül róla, azonnal akcióba lép – mondta el a szakember.

Szabadon dolgoznak

Mint mondja, a madarak is kedvelik a közös munkát.

– Motiválni legjobban természetesen a táplálékkal lehet őket, és számukra ez sosem kényszer, hiszen bármikor meglenne a lehetőségük rá, hogy kitörjenek és többé ne térjenek vissza hozzánk. Azonban velem az elmúlt 27 év alatt csak egyszer fordult elő ilyen. Akkor sem a madár hibájából, hanem mert túl hamar engedtem el a vadon befogott állatot. Nekik nagyon nagy pozitívum, hogy az élelem mindig rendelkezésükre áll. Persze ezért a legkülönfélébb repülési manővereket kérünk cserébe, sokszor a madár életritmusának nem megfelelő időpontban és urbanizált környezetben kell produkálniuk magukat – osztotta meg velünk.

ÉM-DA