Négy és fél deci segítség

Máté az elsők között adott vért a Sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban
Máté az elsők között adott vért a Sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumban - © Fotó: Bánhegyi Gábor
Sárospatak – Sorban álltak az önkéntes­­­ véradók Sárospatakon­­­.

„Az őszi vér­adásról lemaradtam, a mostaniról nem akarok” – mondta elsőszülöttem szerda este, jelezve, csütörtökön az elsők között szeretne ott lenni a Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégiumban rendezett véradáson. Elsők között ott volt, jelen sorok íróját viszont nem tudta megelőzni.

Túl az elsőn

Elsőként érkezni egy rendezvényre néha kicsit jó, van idő szétnézni, érdeklődni.

Adott már vért? – tették fel a kérdést, de ezt inkább olyan költőinek szánták, hogy a rutinos egészségügyis rögtön kiszűri, első véradóval állnak szemben. Türelmesen elmagyaráznak mindent. Csoki, ásványvíz, enni és inni muszáj. Eljutok a kérdőívig, az ujjszúrásig, majd az orvosi vizsgálatig. Még megkérdezik, meg­adom-e a telefonszámom, mert sms-ben értesítenek, ha valaki az én véremet kapta meg. Apró figyelmesség, de jólesik. Egy-két aláírás, aztán már lehet is kutattatni a vénát. A tű becsúszik a bőr alá, nekilátok kicsit pumpálni is magamból a négy és fél deci vért. A főorvos szerint 10–12 perc alatt megy le ennyi. Vagy az időérzékemmel volt a baj, vagy gyorsan pumpáltam, de elég hamar szólnak, elég volt, készen vagyunk. Még kötelezően le kell ülni egy padra, ha szédülök, ha nem, ez a szabály. De most már elmondható, kétszeresen is első véradó lettem, hiszen ennyi vértől önként még soha nem szabadultam meg, ráadásul én voltam az első páciens az ÁVG tornacsarnokában csütörtökön.

Szükség van a vérre

A padon sem maradok egyedül, a Magyar Vöröskereszt zempléni szervezetének vezetője, Bodnár Zsófia telepszik mellém.

– A térségben a zempléni véradók a legaktívabbak – mondja, miután közli, ezzel a ma adott vérmennyiséggel három ember életét is meg lehet menteni. – Az országos átlag a lakosságszámot tekintve öt százalék körül van, ez Zemplénben átlagban 5,4 százalék, még úgy is, hogy a véradók aránya érezhetően csökkent, vérre pedig szüksége van az egészségügynek. 20–30 véradóra számítunk a mai véradáson.

Erősen alábecsült szám ez, tíz óra körül nemhogy csökkenne a véradásra várók száma, de egyre növekszik a sor, legalsó becslés szerint is több mint ötvenen adnak vért a pataki gimnáziumban. Zömmel végzősök, de tanárok és civilek is akadnak a sorban állók között.

Segíteni akartak

– A véradók aránya nem a közömbösség miatt csökken elsősorban, hiszen sokan gondolják úgy, egy ilyen apró cselekedettel is jó érzés segíteni másokon, de a szabályok egyre szigorúbbak – mondja Bodnár Zsófia. – Pár éve még asztmások is adhattak vért, ma már nem. Most azon gondolkodnak a szakemberek, hogy le kellene vinni az alsó korhatárt 18-ról 17 évre, hiszen a fiatalok közül sokan szívesen adnak vért.

Ezt a véleményt osztja Dusicza Erika, az ÁVG igazgatóhelyettese.

– Évente kétszer van nálunk véradás. A tavaszi általában sikeresebb, hiszen ebben az időszakban többen válnak nagykorúvá. Ha az időm engedi, ilyenkor magam is beállok véradónak, mert egyrészt jó érzés ismeretleneken segíteni, másrészt a tanári példamutatás a diákokat is inspirálja.

A véradó diákok aznapra igazolást kapnak, nem kötelező megjelenniük a tanórákon. Máté a véradás után a padon esik gondolkodóba, engedjen-e a kísértésnek. Miután egy cseppet sem szédül, ezért a dilemma a menni vagy maradni témakört foglalja magába.

– Ötödik órában még lenne egy történelem-témazáróm, amit most akár ki is hagyhatnék, de ez csak halasztás lenne – mondja. – Tegnap délután és este sokat tanultam rá, ezért bármilyen nagy a kísértés, maradok a suliban – és ezt a vélekedését a diákok többsége osztja. Nem az igazolt hiányzás, a segíteni akarás vitte őket csütörtökön a tornacsarnokba.

Bánhegyi Gábor








hirdetés




hirdet�s