Ne várd a májust…

Hisz még azt sem tudhatjuk bizonyosan, hogy
közeleg a tél, s hogy lesz-e
egyáltalán. Vagy a
változatosság kedvéért a nyarat
a valamikori hideg évszak helyett idén
ismét valami meghatározhatattlan
időjárási trutymó követi.

Persze most még nem attól fő és
fáj a fejünk, hogy három évszak
(tavasz, ősz, tél) közül
kettő évente rendszeresen elveszik, 
hónapokra nyálkás,
ködös kulimásszá olvadnak
össze,  aztán jövő
áprilistől jöhet megint a
kánikula.


Igaz, már maga ez a jelenség is
elég nyugtalanitó, hisz
életritmusunk nem ehhez szokott,
mezőgazdaságunknak nem télen kellene
az eső, s az sem éppen kedvező, hogy a
nyáron megtermelt energia jelentős
részét az egyre
szélsőségesebbé,
értelemszerűen forróbbá
váló nyarak miatt járatott a
légkondicionálók fogysztják
el.


Viszont számomra még ijesztőbbnek
tűnik, hogy a fentiek
velejárójaként kis körzetekre
nézve kezd teljesen hasznavehetlenné
válni a meterorológia
előrejelzések jó része. S ezt
nem emberi tényezők okozzák,
ráadásul az előrejelzés
technikai eszközei rohamosan
fejlődnek. S mégis illetve s mégsem.
Mindez ugyanis hiába, ha azok a nyugatról
árkezőü a ciklonok, amelyek
évszázadokon át jó
eséllyel hoztak errefelé is
enyhülést és esőt, a mostani
nyáron több mint feltűnöen
sokszor kb. Tisza vonalánál
megálltak vagy feloszlottak. Csakúgy,
mint mediterrán társaik, s Bihar
hegység felett kialakuló, s erre
mozgó felhőtömbök is
engedelmesen leparkoltak a határnál.
Eddig az is szinte hihetlennek tűnt, amit a radar
ezen a nyáron többször jól
mutatott: a fél országon keresztül
vonuló, s elgalább 100 km széles
tömör felhőtömb a
megyeszékhely előtt egyszerűen
kettévált, s itt továbbra is
úgy sütött a nap, mint előtte
napokig.


Van olyan szolgálat, amely a hetek óta (a
biztonság kedvéért?) minden napra
vihart és zivatart jósolt
Debrecenre is, mások fű alatt
kénytelenek fínomítani, s az a
mezőgazdász, aki mondjuk azzal a
megnyugatató tudattal feküdt le, hogy
másnapra megjön a termést mentő
eső, arra ébred, hogy már nem 15
csak 1 mm esőt jósolnak (amiből
aztán természesen egy csepp sem esik le).


Mára erős és megeshet
pusztító hidegfront
betörését jósolják
írásom időpontjában.


Ám a számunkra legfontosabbat senki sem
tudja megmondani. Azt tudniilik, hogy
egyáltalán elér-e eddig a
hatása. Megérzünk-e belőle
valamit, vagy a Dunántúlon 15
fok lesz, nálunk marad a 35, ahogy idén
szokott volt lenni. Netán ezúttal
errerfelé söpör el
településeket a jégvihar.
Hivatali kötelességből
készülnek persze
előrejelzések, ám
hiába a szakmai
lelkiismeretesség, ha kezd egyre
bizonyosabbá válni, hogy  a
víz helyett (és az árvizek mellett
immár) a klíma(változás) az
úri osztály tagjává
vált.








hirdet�s