Vitelki Zoltán: „Ne az őszi befejezés alapján ítéljenek!”

Akt.:
Vitelki Zoltán munkában
Vitelki Zoltán munkában
Kazincbarcika – Az újonc most tizenegyedik, de sokáig a tabella harmadik helyén állt. Interjú: Vitelki Zoltánnal, az NB II-es Kazincbarcikai SC labdarúgócsapatának vezetőedzőjével.

A diósgyőri „beugrások” után a nyáron elvállalta a munkát a másod­osztályba frissen feljutott Kazincbarcikai SC-nél Vitelki Zoltán. Vele beszélgettünk.

Milyen tervekkel, célokkal, elképzelésekkel vágott neki a munkának Kazincbarcikán? Mit szabott meg, várt el a klub­vezetés?

A legfontosabb dolog, hogy megköszönjem azt, hogy én lehetek ennek a nagyszerű csapatnak az edzője. Aki ismer, az tudja, hogy maximalista voltam mindig, és leszek is. Pozitív embernek vallom magam, tudom, hogy mit miért csinálok, és szeretem magam olyan emberekkel körülvenni, akik szintén így gondolkodnak. Kerülöm a túlzottan pesszimista embereket. Ennek fényében alakítottuk ki a szakmai stábot. Kovács Roland, aki az elmúlt szezonban is a csapattal dolgozott, ismerte a játékosokat, nagy segítségemre volt a szezon során. Botló Ádám, aki rengeteget dolgozott és tett azért, hogy a kapusok folyamatosan jó állapotban legyenek. Egri Attila, a csapat erőnléti edzője, aki nagy tudással rendelkezik és az én külön kérésemre érkezett Barcikára. Lugos Jotek József, aki az ellenfelek feltérképezésével, videóelemzéssel foglalkozik, és próbál minden ezzel kapcsolatos információt átadni a játékosoknak. Valamint meg kell említenem még Kádár Zsolt nevét, akinek élete a futball, aki a keret kialakításában és a helyi viszonyok megismerésével, tanácsaival segítette munkámat. Csákány Csaba technikai vezető, aki nélkülözhetetlen munkát végez a klubnál. Ebbe a munkába is úgy vágtam bele, hogy hozzuk ki belőle a legtöbbet. Már az első beszélgetés alkalmával elhangzott a minimális célkitűzés, a bennmaradás. Mi ezt szerettük volna kicsit tovább gondolni. Legyünk ennek a bajnokságnak üde színfoltja, figyeljünk oda a kezdésre, ne kelljen úgy sorozatban mérkőzéseket játszani, hogy fejünk felett lebegjen a kieső pozíció. Fontos volt, hogy úgy alakítsuk ki a keretet, hogy nekünk elsősorban az egységben kell keresni lehetőséget. Az induláshoz a vezetőségtől minden segítséget megkaptunk.

A bajnokság első szakaszában kiváló eredményeket produkált a csapat, ott állt az élbolyban. Ez meglepte Önt? Mindez minek volt köszönhető?

A játékosok nagyon keményen, szó nélkül tették a dolgukat, edzőként egy rossz szavam nem lehet, hiszen mindent úgy csináltak, ahogy megbeszéltük és már a felkészülés során lehetett érezni és látni, hogy ennek a munkának meg kell hogy legyen az eredménye. A kezdés úgy alakult, ahogy szerettük volna. A csapat megérezte azt, hogy mivel nőhetünk az ellenfelek fölé. Nem tagadom, hogy sok esetben szerencse is kellett hozzá, de ahogy folyamatosan jöttek a meccsek, úgy váltak egyre magabiztosabbá a játékosok. Az egység működött. Kialakult egyfajta játékunk, ami leginkább a stabilitásból és a kompaktságból indult ki. Két olyan mérkőzésünk volt, ami nagyon kilógott a sorból. A szolnoki, ahol ha több góllal kikapunk, egy szót sem szólhattunk volna. Ezt sikerült döntetlenre lehozni. A másik a Budaörs elleni idegenbeli súlyos vereség, amit, megmondom őszintén, hogy a mai napig nem tudok megmagyarázni. Viszont olyan szinten túl tudtunk lépni ezen a meccsen, hogy abszolút nem látszott semmi a következő héten. Ki sem elemeztük, nem beszéltünk róla, nem voltunk letargikus állapotban, mert tudta mindenki, hogy ilyen van, de többet nem lesz. Ha ezt a két mérkőzést leveszem, akkor azt kell mondanom, hogy a bajnokság során egyetlen egy olyan csapat sem volt, amely lefocizott volna bennünket, beleértve például egy MTK-t, Nyíregyházát, Kisvárdát is. Hogy meglepett-e a kezdés? Nem. Erősnek éreztem a csapatot, ezt érzem most is, de bőven akad még tartalék.

Az ősz második felében már csak elvétve nyert a csapat, így visszább csúszott a tabellán. Vélhetően ezt nehezen viselte Ön és a csapat is. Mi vezetett ide, milyen okok játszottak ebben közre?

Nagyon rosszul nézett ki a szezon vége, de hangsúlyozom, hogy csak eredményben, ami persze nem vigasztal senkit. Most is a „helyünkön” vagyunk, egyszer sem voltunk kieső pozícióban, de még a közelében sem. Az viszont biztos, hogy nagyon magasra tettük a mércét a kezdéssel. Ha azt vesszük, ehhez képest nagyon nagy a visszaesés. Az a periódus, azok a momentumok, amik mellettünk álltak a szezon első felében, a végén már nem voltak velünk. Hozzá kell azonban még tenni azt is, hogy a többi csapathoz képest mi a profi bajnokságot illetően kissé rutintalannak számítunk. Nekünk sokkal jobban és többet kell egy adott szituációban, mérkőzéshelyzetben koncentrálni, hiszen sokkal több olyan játékosunk van, aki még nem szerepelt a profik között. Ez a koncentráció a szezon első felében csúcsra volt járatva. A végére emiatt már fejben fáradtak el leginkább a játékosok. Játékban tudtunk végig dominálni, de valamin mindig elcsúsztunk. A dologhoz az is hozzátartozik, hogy az MTK elleni hazai vereség volt valamilyen szinten egyfajta fordulópont, majd kiállítás, aztán az első komolyabb sérülés. Takács Peti kiválása nagyon érzékenyen érintette a csapatot, mert azon felül, hogy játékban is nagyon sokat tett addig hozzá, karakter volt a pályán, aki rutinból tudta már irányítani a csapatot. Majd Heil és Somodi sérülése. Ők mind meghatározó játékosok, akikre egy ilyen „kiscsapatnak”, mint mi, borzasztó nagy szüksége van. Voltak kisebb sérülések, sárga lapok, többhetes eltiltás, de ezek csupán csak tények, nem csak emiatt alakult így a vége.

A munkáját – ahogy jelezte – sérülések is hátráltatták az ősszel. Hogyan állnak a „kiesett” labdarúgók? Ki az, aki már felépült, ki az, aki később térhet vissza, illetve van-e olyan játékos, akinek ki kell hagynia több tavaszi összecsapást is?

Takács Petire hosszú rehabilitáció vár, de ahogy őt ismerem, mindent el fog követni annak érdekében, hogy minél hamarabb visszatérjen közénk. A többiekkel kapcsolatban csak annyi, hogy lesz olyan, aki még az első héten nem tud velünk edzeni, de ha minden jól megy, a második héttől már mindenki edzésre tud jelentkezni.

Ezen labdarúgók kiesésekor bebizonyosodott, hogy talán egy kicsit rövid a kispad. Van, lesz mód arra, hogy a tavaszra új futballistákat igazoljon a KBSC? Ha igen, hány friss szerzemény érkezhet, mely posztokra?

Kell hogy legyen rá mód, hiszen az erősítés sosem árt. Főleg a támadószekciót szeretnénk megerősíteni. Állunk tárgyalásban játékosokkal, szeretnénk minél hamarabb lezárni ezt a témát is.

Mikor kezdik a felkészülést? Hány edzőmérkőzést tervez a tavaszi rajtig?

A felkészülést egy rávezető héttel kezdjük január 8-án. Hat-hét edzőmérkőzést tervezünk, ami még pontosításra vár. A felkészüléssel kapcsolatban még lenne elképzelésem, ami módosíthat az eddig eltervezetteken, de ezt még a vezetőséggel egyeztetnem kell.

Pontszámban mit szeretne elérni tavasszal? Hasonló pontmennyiséggel, mint az őszi, – illetve ezzel együtt a bennmaradással – elégedett lenne?

Egy kicsit olyan érzésem van, mintha bennünket most mindenki az alapján ítélne meg, ahogy befejeztük a bajnokság első részét. Az elején hurrá-hangulat, most pedig letargia… De nem ez alapján kell! Semmi máson nem múlik a dolog, csak azon, hogy mennyire látjuk reálisan a dolgokat. A kettő között van valahol a megoldás, mi nem a bajnokságért játszunk, hanem a bennmaradásért. Annak ellenére is ezt mondom, hogy sokáig voltunk 3. pozícióban is, most pedig jelenleg a 11. helyen állunk. De ez még mindig az, amit a szezon előtt kitűztünk célul. Ezt senki ne felejtse el! Mi ezért dolgozunk minden nap, minden edzésen és mérkőzésen.

Molnár István