Naptárak

Bevallom, naptárfüggő vagyok. Imádom őket, sosem lehet elég belőlük. Úgy vonzódom hozzájuk, mint Gombóc Artúr a csokikhoz.

Van egy egyszerű, de nagy felületű asztali naptáram. Íróasztalomhoz ülve rögtön áttekinthetem az egész hetet. Itt kerülök képbe  – szokták mondani  -, az elmúlt és az elkövetkezendő napok feladatait tekintve. A konyhában egy szép falinaptár. Segít a bevásárlásban, a sütés-főzések megtervezésében.
   Az A/4-es méretű naplóm a táskámban pihen. Ő a főnök. E nélkül mozdulni sem tudnék. Itt rögzítem óráról órára a munkahelyi és egyéb teendőimet. Kedvencem az A/5ös gyűrűs kalendárium. Ebben havi és heti bontásban követhetem, illetve jegyezhetem az eseményeket. A Városház téri papírboltban mindig kapok hozzá üres lapokat. Így hatékonyan bővíthetők, frissíthetők és selejtezhetők az adatok, pl. telefonszámok, címek.
   Hogy ne érjen meglepetés, a zsebemben hordok egy picike naptárt, biztos, ami biztos, ne érjen meglepetés, ha csak úgy zsebre dugott kézzel sétálok, táska nélkül.
   Barátaim, ismerőseim ismerik mániámat, ezért gyakran ajándékoznak meg ilyen-olyan ágendákkal, naplókkal. Már-már azt hiszem, na most elég a mennyiségből. De mégsem dobok ki egyet sem. Néha napokig gondolkodok, milyen funkciót találjak a legújabb szerzeménynek. És mindig találok is.
   Csak így tudok rendet tenni sokféle tevékenységeim között. Mert egyébként feledékeny ember vagyok. Az írás viszont nem száll el, híven rögzíti, hol, mikor, milyen tennivaló esedékes. És ugyanilyen izgalmas a múlt idők felidézése, elemzése. Száz szó, mint egy: naptár nélkül nincs élet! Lehet, nem is vagyok ezzel egyedül. Javaslom bátran mindenkinek a Városház téri bolt változatos és bőséges kínálatát.
– TVÁ –

 








hirdet�s