„Nálunk nincs igazolvány, nincs tagdíj, nincs vérszerződés és nincs zászló”

Akt.:
Kletz László Lajos
Kletz László Lajos
Miskolc – Negyvenedik születésnapját ünnepli a Diósgyőri Képzőművész Stúdió ’76. Interjú Kletz László Lajossal.


Volt egyszer egy Lenin Kohászati Művek, melynek volt egy műszaki klubja. Itt találkoztak rendszeresen a későbbi stúdiótagok. LKM már nincs, de a stúdió még mindig működik, annak vezető képzőművésze, képzőművészeti menedzsere negyven éve Kletz László Lajos.

Azt szokták mondani, a kor önmagában még nem érdem. Melyek a stúdió azon eredményei, amelyek miatt most érdemes ünnepelni?

Kletz László Lajos: Tényleg azt szokták mondani, bár a mi esetünkben az is érdem, hogy 40 éve együtt vagyunk és dolgozunk. Ez alatt az idő alatt komoly eredményeket értünk el. Magyarország 110 városában közel 300 kiállítást rendeztünk, de megjártuk fél Európát, Japánt, Amerikát. A stúdió tagjának lenni elismerést, rangot jelent. Közös célunk, mint ahogyan az az eltelt 40 évből egyértelműen kitűnik, sokrétűen, gazdagon és hitelesen reprezentálni az értékes magyar nemzeti képzőművészeti kultúrát, felhívni a figyelmet arra, s egyben népszerűsíteni az értékmegőrző, értékteremtő alkotásokat. Gondolkodásunk, életfelfogásunk középpontjában a harmónia, a béke, a szeretet, a tolerancia, egymás megbecsülése és elfogadása, valamint az alkotói szabadság áll. Ez a képzőművészeti alkotóközösség sikeres eredményeivel tiszteletre és elismerésre méltó érdemeket szerzett hazánkban és külföldön egyaránt a képzőművészeti kultúra művelése és terjesztése terén. Tehát ezek az elért eredményeink. Úgy gondolom, van okunk az ünneplésre.

Amikor 1976-ban elindult a stúdió, milyen helyzet hozta létre ezt a közösséget?

Kletz László Lajos: Egyfajta elégedetlenség szülte a csoportot, hiszen akkor sokkal nagyobb volt a kötöttség, mint ma. A ’70-es években nagyon nehezen lehetett kiállítani. Nekem akkor már voltak kiállításaim, és a barátaim nálam zúgolódtak. Egyszer csak kitaláltuk, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy közös tárlatot. Azt mondták, nekem van a legnagyobb szám, én már ismerem a folyamatot, csináljunk egy alkotó közösséget is. És így alakult meg a stúdió 1975-ben. A Lenin Kohászati Művek műszaki klubjában találkozgattunk, de akkor ezek csak baráti beszélgetések voltak. 1976. január 20-án azonban megkaptuk a kohászatnál a saját műtermünket, és a vállalat anyagilag is támogatott bennünket. Akkor a kohászat Magyarország 15. legnagyobb cége volt. És ez a hatalmas monstrumcég felvállalt pár olyan művészt, aki kijelentette 1975-ben, hogy sem a politika, sem az intézményrendszer nem dirigál neki. Azt akkor még nem fogtuk föl, hogy a gyár vezetésétől ez mekkora teljesítmény volt, hogy ennek dacára mellénk állt. Egyes politikailag befolyásos középvezetőket viszont nagyon idegesítette, hogy mi vagyunk, és hogy nálunk az ideológia nem jelentkezik az alkotásokon, csak a művészeti színvonal. Mert erre én mindig kényes voltam. A saját ideológiám az emberközpontú és hitközpontú művészet volt akkor is, és most is az.

A politikától való tartózkodást értem, de az alkotóközösségnek nem hiányzik egy biztonságot nyújtó intézmény?

Kletz László Lajos: Szó sem lehet róla! Gondolja végig! 40 éve vagyunk. 40 év alatt Európa térképe megváltozott. Rendszerek szűntek meg, országok tűntek el. De mi még mindig megvagyunk. És ezt annak köszönhetjük, hogy nem vagyunk semelyik szervezethez vagy intézményhez hozzácsatolva. Önálló alkotóközösség vagyunk, az államtól egy fillért sem kapunk, mégis az ország egyik legeredményesebb képzőművészeti csoportjának mondhatjuk magunkat. Nálunk nincs igazolvány, nincs tagdíj, nincs vérszerződés és nincs zászló. Mi bizonyítja jobban az igazamat, ha nem ez?

Hogyan kerülnek be a tagok a stúdióba? Mi a mérce?

Kletz László Lajos: Sok haragosom van, mert sokan jelentkeznek, de én azt szoktam mondani, hogy ez nem szakkör. Tehetségük alapján szemelek ki alkotókat, és ha közösen megfelelünk egymásnak , akkor magamhoz veszem őket. Viszont akit bevettem a stúdiómba, annál garantált a színvonal!

Ön most mivel foglalkozik nyugdíjasként? Milyen új munkái vannak?

Kletz László Lajos: Én továbbra is azt csinálom, amit eddig. Rendkívül konzervatív ember vagyok, minden szempontból. Nem biztos, hogy jó ez, de már késő átlépni az árnyékomat. Kikapcsolódásként tájképeket festek, mert a konstruktív alkotások meglehetősen kifárasztják szellemi kapacitásomat. Egy művész sosem nyugdíjas, hiszen állandóan dolgozik. Alkotok, vezetem az alkotóközösségemet, szervezem a kiállításokat, és sok esetben rendezem is azokat.

Hogyan ünnepli a stúdió a 40. születésnapját?

Kletz László Lajos: Kiállításokkal. Az elsőt Kazincbarcikán rendeztük. Megható volt azért is, mert Mezey Istvánnal nagyon jó barátságban voltam, és most abban a művészeti központban voltunk kiállítani, amelyet róla neveztek el. Aztán jött a tiszaújvárosi kiállításunk, ami szintén nagyon szép volt. Szeptember 18-án nyílik a következő tárlatunk Csepelen, a Nagy Imre Általános Művelődési Központban. Itt teljes létszámmal, 22-en fogunk kiállítani. Vannak, akik azt mondják, hogy januárban jó lenne Miskolcon is vagy Diósgyőrben, mégiscsak benne van a nevünkben, hogy diósgyőri. Én is úgy érzem, hogy jó lenne, de ugyanakkor van bennem egy várakozás. Hiszen mindenki tudja, hogy 40 évesek vagyunk, és Miskolcon a közönség szeret bennünket. Ennek ellenére, akik Miskolcon a kultúrában szerepet töltenek be, úgy csinálnak, mintha nem is léteznénk. És most várok, hogy kapok-e valahonnan meghívást. Hiszen mi is vittük a város jó kulturális hírnevét országszerte. De ha továbbra is méltatlanul bánnak velünk, megteszem, hogy a zárást nem Miskolcra tesszük.

– Hegyi Erika –

 

Névjegy

Csepelen nyílik kiállítása a Diósgyőri Képzőművész Stúdió ’76-nak szeptember 18-án, Negyven éve az alkotói szabadság tükrében címmel. Összeállításunk a stúdió munkájára irányítja a figyelmet.A kiállító alkotók:

Ambrusné Balogh Andrea, Bakos Katalin, Bártfai Judit, Béres János, Boncsér Árpád, Borsos Mária, Bujdosó Lilla, Csontos Éva, Demeter Marianna, Eisele Gyula, Hadházy-Molnár Attila, Horváth Zoltán, Kavalecz Lajos, Kletz László Lajos, Kopcsó Andrea, Madarassy György Tamás, Mester István, Pállay-Kovács Szilvia, Szegvári Péter, Urbán László, Vecsei László Ezékiel, Veres Attila ​